Isteni színjáték

Fülszöveg

Szabadi Sándor Kecskeméten született 1928-ban; egyetemi és főiskolai tanulmányait az Eötvös Collégiumban kezdte, az ELTE-n szerzett tanári és könyvtárosi diplomát, a budapesti Ref. Teológián lelkészi oklevelet; tanulmányai folytatására az oxfordi egyetem ösztöndíja adott módot az Exeter Collegiumban. 1956-ban mint lelkész, részt vett az egyházi megújulási mozgalomban, 9 hónapra ezután Tökölre internálták; lelkészi állásáról kényszerült lemondani, 10 évet töltött a Budapesti Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karán mint könyvtáros. Családjával 1972-ben Németországba távozott, ahol 1989-ben történt nyugdíjazásáig angol és vallás-tanári minőségben működött a waldmichelbachi német állami gimnáziumban. Részt vett a magyar emigráció egyházi munkájában (2. Magyar Ökumenikus Találkozó, Ifjúsági Konferencia, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem) mint előadó is. Tanulmányokat publikált egyháztörténeti és irodalmi témakörből (Beckettről, Thomas Mannról, Dosztojevszkijről, Morus Tamásról, Barth Károlyról, Ravasz Lászlóról, továbbá a globális társadalom etikai kérdéseiről). Szilády Jánosról írt munkájáért a Károli Gáspár Ref. Egyetem Teológiai Fakultása díszdoktorátussal tüntette ki - politikai és egyházi rehabilitációja után.

A műfordításnak minden országban más-más gyakorlata, hagyománya van. Nálunk a 19. század nagyjai, de akár azt is mondhatnám, hogy az Ó-magyar Mária-siralom óta az a szokás alakult ki, hogy a verseket versnek, a kötött formát kötött formának fordítjuk. Másutt, Európában sokfelé, nem így van. Az újlatin nyelveken, ha akarnának sem tudnának például hexamatert írni, a nagy antik eposzokat ezért költői prózában fordítják. Mint Szabadi Sándor rokonszenvesen személyes előszavából megtudjuk, vannak ilyen prózafordítások az angol, a német irodalomban is. A nem nagyon régi, 1956-os Aeneis-fordítás megsokszorozta Angliában a Vergilius-olvasók számát, a prózában szóló eposz már-már bestseller lett. Szabadi Sándort, a képzett filológust, ezek a példák indíthatták, hogy Az isteni színjátékot "regényesítse" prózában, a mai magyar nyelvhez közelítve kínálja a magyar olvasónak. De erre ösztönözte más is: előszavában elmondja, hogy rokonságot érez Dante kora és a mienk közt, a mi korunkat is, akár Dante a magáét, szellemi, politikai, társadalmi válságokkal terhesnek, szorongatónak tudja. Személyes hangú bevezetőjéből kitetszik, hogy Sazbadi a maga ügyeként éli a 20. század közös sorsát. S mert úgy érzi, hogy Az isteni színjáték minden sorában valami ma is időszerűről beszél, kötelességének, hivatásának gondolja, hogy ezt másoknak is közvetítse. Úgy véli, hogy ebben a nagy költeményben a hatalmas bölcseleti-erkölcsi-gondolati építmény, s az azt kirajzoló drámai cselekmény fontosabb, mint a forma, a zene; szép, mai tónusú nyelven szóló regénnyé alakítja a költeményt. Meggyőző tudós felkészültséggel, angol, német, olasz, magyar szövegeket szembesítve egymással. Ha elfogadjuk érvelését, ha nem, nyugodtan mondhatjuk, hogy szakmailag hibátlan, jól olvasható, ihletett szöveget alkotott. A prózában szóló vers nálunk kétségtelenül szokatlan. Lehet, hogy lesz sikere, lehet, hogy nem. Én mindenképpen híve vagyok a merész vállalkozásnak, kiadását javaslom. Szinte felesleges is mondanom, hogy a törzsszöveget óriási és természetesen megbízható, sokféle forrásból merítő jegyzetanyag magyarázza. Vissza