Bihari diéta IV.

Előszó

Tisztelt Konferencia! Hölgyeim és Uraim! Kedves Földijeim!
Örömömre szolgál, hogy immáron negyedik alkalommal köszönthetem Önöket, Önökön keresztül pedig a bihariakat a Bihari Diéta nevet viselő Tudományos ülésen. Sok mindenről beszéltünk, emlékeztünk, ajánlatokat fogalmaztunk meg ezeken az alkalmakon. Idéztünk biztató költőt, őstörténészt, táj leíró földrajzost és sok-sok bihari szellemiséget, akik nyomdokain haladva biztattuk a mai bihariakat, értelmiségieket, politikusokat és civil szervezeteket: formáljuk meg közösen a Bihari táj jövőképét. Adjunk a mai élők kezébe egy alapos mai helyzetelemzést. divatosan kifejezve egy komplex SWOT-analízist, aminek alapján az a bizonyos jövőkép körvonalazható. Ha valamikor, akkor most igazán nagy szükség van erre. Most, amikor az ország térszerkezete formálódóban van, átrendezés alatt áll. Az ún. kistérségek újszerű kialakítása napirendre került a szakmai és a politikai munkaasztalokon. Végre az látszik valószínűnek, amit itt lent mindig is hiányoltunk, hogy a területfejlesztési és a közigazgatási kistérségek végre lefedik egymást. így az uniós kívánalmaknak is eleget téve foglalja el helyét a modern térszerkezeti rendszerben. Megszívlelendő ama költői figyelmeztetés: „mi mindenről lekéstünk..." Nehogy megint ily sorsdöntő kérdést nélkülünk végezzenek be. Nem mindegy hol és hogyan húzzák meg az új határvonalakat. hol jelölik ki a központokat, alközpontokat. Főleg nem mindegy, hogy a fejlesztési prioritások hol és hány „csonka-bihari" települést érintenek. Úgy is feltehető a kérdés, hogy ez a leendő/mai kistérség meg tudja-e fogalmazni jövőbeni elérendő céljait, életviszonyokat is javító programjait úgy, hogy azt befogadja az országos koncepció, a Nemzeti Fejlesztési Terv és az EU is.
Az elmúlt 111. Diétán így fogalmaztunk: megszólít a múlt, kérdez a jelen és hív a jövő: mit akarunk? Válaszunk az volt: itt vagyunk, dolgozunk szorgalommal, érzelemmel, erőt adó értelemmel a tájért, Biharért, az itt élők életminőségének javításáért. Érzelmekkel öltöztettük fel a tájat, hogy ne csak térképi legyen. A terepmunkának része kell, hogy legyen elődeink minden intelme, létrehozott értéke, hagyománya. Erre az alapra építkezve nyerhetünk belépőt a jövőbe.
Nagy a kihívás. A szép, takaros kis bihari falvak népességmegtartó, eltartó képességét próbára tette a történelem. Hiába jó ma a közszolgáltatás viszonylagosan komfortossá lett környezete a falvaknak, ha nincs meg a megélhetés biztonsága. Teher alatt nő a pálma, vallja a közmondás! Keresni, kutatni kell a kitörés lehetőségét. Vissza