Előszó
Részlet a könyvből:
A három galamb.
A szerzetesek mind a nagy teremben gyűltek össze ima után. Itt álltak alázatosan, lehajtott fővel, várva az apát reggeli áldását. A sok komoly, szelíd arcú pap...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A három galamb.
A szerzetesek mind a nagy teremben gyűltek össze ima után. Itt álltak alázatosan, lehajtott fővel, várva az apát reggeli áldását. A sok komoly, szelíd arcú pap között az utolsó sorban ott állt egy magas, égő szemű ifjú szerzetes, Julián testvér.
A főapát belépett és megáldotta a papokat, előbb összesen, mindet együtt, aztán külön-külön. Mikor Julián testvérhez lépett, mintha áldásra emelt keze egy pillanattal tovább nyugodott volna a fiatal pap fején, mint a többiekén.
Julián alázatos főhajtással fogadta az áldást, de szemében erős, elhatározott tűz villogott. Az apát belenézett e csillogó szempárba és tudott mindent.
- Kövess, - mondotta halkan a fiatal papnak.
Hosszú, hideg, kőfalú folyosókon mentek át. Hűvös csöndesség áradt ki még a kövekből is. Elől az ősz apát, utána az ifjú pap, köröskörűl magány és némaság.
A szélső folyosó végén volt az apát cellája. Éppen olyan egyszerű kis szoba, mint a többi papé. Kemény vaságy, egy kis asztalon egy korsó víz s az asztal mellett két szék.
Az ősz apát leült az egyik székre s inteti a fiatal papnak, hogy ő is üljön le.
Vissza