Misi bácsi rózsái

Előszó

Szinte hihetetlen hogy akkoriban Temesváron a vasútvonal egyik ága a város szívén vezetett keresztül. Az állomásról a nagypark mentén, a Piarista líceum mellett haladt, és a Lloydsornál, a központ központjában szelte át a főutat a Capitol mozi irányába. Mikor jelezték a vonatot, a bakter behúzta mindkét oldalon a nagy, kerítésszínű sorompókat, és vagy húsz percre leállt a város forgalma. A maihoz képest nem volt nagy torlódás. Háromnégy taxi, négy-öt fiáker és mindkét oldalon két-három villamoskocsi várakozott türelmesen sorára. Mi, gyerekek abbahagyva a játékot a parkban, kiszabadultunk a sorompóhoz vonatot nézni. Mikor a vonat pöfögve, fütyölve lomhán átgördült, lelkesen integettünk, és az utasok visszaintegettek a vonat ablakából. Aztán megnyitották a sorompót, beindult a forgalom, és az emberek mentek útjukra. Nem békétlenkedett senki. Szinte hihetetlen...
A város központjában akkoriban két kávéház-étterem volt: a Lloyd és a Palace. A főutcát a temesváriak mégis Lloyd-sornak nevezték. Mindkettő előtt terasz, ahol az urak egy pohár, a hölgyek egy pikoló sört fogyasztottak tavaszi-nyári délelőttönként. Ez volt a korzó. Hazulról jövet a séta iránya a baloldalon volt egész a Szentgyörgy térig, ahol a tiszti kaszinó előtti teraszon a katonazenekar Strauss-, Lahner- és Lehár-keringőket játszott, és ahol meg lehetett venni a Temesvári Hírlap nyolcoldalas vasárnapi számát. Majd következett a séta vissza, a másik oldalon. Az urak „kamásnit" hordtak cipőjük felett (teljesen fölösleges viselet, a XIX. század Párizsának ide származott „divatja"), a kezükben pedig sétabot (ez sem használt semmire, de nélküle nem lehetett „elegáns" egy úr). A színház sarkánál a hölgyek kaptak egy-egy csokor ibolyát. Mi, gyerekek, akik a szülők előtt sétáltunk kézen fogva, már az újságárusnál megkaptuk az egylejeseket, amiket ott szorongattunk a markunkban, amíg megvettük az ibolyát a cigánylánynál. Vissza