Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

Fülszöveg

Kevés könyv képes a közhelyeket kikerülve beszélni a diktatúrákról, Daniel Banulescu azonban nemcsak kiválóan teljesíti a feladatot, de a legszórakoztatóbb módszert választja a Ceausescu-rezsim lefestéséhez: a nevetést. Politikai-társadalmi szatírájának titka, hogy a fantasztikumot, a paródiát, a groteszket és az abszurdot tökéletes arányban keveri a realizmussal.
Mesébe illő, mégis komor világ tárul elénk. Az állami ünnepségek, a felvonulások, az emelvényről elharsogott szónoklatok, a kémek, a mindenható szekusok Bukarestjét mitikus alakok népesítik be: Arvinte és Sucu Marcel, a hírhedt és csodált betörők; a börtönlakó Zulfikár, minden idők legügyesebb irathamisítója; Madian, az álpróféta, aki a zsebtolvajok között végez térítő munkát.
Nicolae Ceausescut, a sötét és komikus, fausti és mefisztói antihőst egy szintén legendás alak, Lakatfű szeretné megölni, a város réme, afféle modern kori betyár. A Szeretett Vezért azonban nemcsak egy szellem segíti, de hű ebe, a labrador képében megjelenő államvédelmi tiszt is...

Daniel Banulescu olyan, akár egy balkáni Bulgakov, az ő beszélő kutyája azonban korántsem a Sátán, csupán egy megalomán államfő kutyajelmezbe bújt tartozéka. Ebben a világban még a fantasztikus is hiába rugaszkodna el a valóságtól - ez azonban, félreértés ne essék, nem hiányosság, hanem írói bravúr, a térség szűk horizontjainak pontos irodalmi megformálása. Vissza