Dániel

Előszó

Döbbenetesen kemény hang kiált föl sok helyütt a Bibliában, mikor egy rendkívüli embertípus beszél: a próféta. Más, mint kortársai. Egész különleges. Külsőleg semmi feltűnő nincs rajta. Azonban a lélek, a jellem elválasztja, fölibeemeli minden más embernek.
Istennek dolgát tervét csak az ilyen lélekember érti és cselekszi.
Küldetése az, hogy Isten általa jelentsen ki korának és a későbbi századoknak, sőt ezredeknek eseményeket amik be fognak teljesedni. Az Úr szól általuk. A próféta sorsa nem közönséges emberi élet. Egy igaz próféta sem volt kedves kortársai előtt. Istent az égben nem lehet megtámadni a mondottakért, de a prófétát, az Úr eszközét mindig üldözhetik. Aki azonban Isten szolgálatában áll, az tudatosan végzi nagyszerű kötelességét, rettegés nélkül vállalja a veszélyes feladatokat.
Az bizonyos, hogy a felületes értelmet megbotránkoztatja a jövendölés, a prófétai kijelentés és ezzel megpecsételődik az Úr emberének sorsa. A prófécia mindig a létező helyzet és a látszat ellen szól. Előre nem is sejtett események bekövetkezését jelenti.
Dániel prófétát külön kihangsúlyozza Jézus Krisztus, mint akinek jövendöléseit „olvasni" és „érteni" az „utolsó időben" mindenkinek üdvére válik. Mi, akik Dániel korától 2500 évvel eltávolodtunk, ma pontosan látjuk, hogy aminek be kellett teljesednie, az mind végbement. Ez döntő bizonyság amellett, hogy a többi jövendölés is be fog teljesedni. Vissza