Gyermekkorom és ifjúságom emlékeiből/Albert Schweitzer, a diakónus

Előszó

Albert Schweitzer Jézus Krisztusról

"Mint ismeretlen és névtelen jön hozzánk, úgy ahogy a tenger partján azokhoz az emberekhez, akik akkor még nem tudták, hogy ki Ő. Ugyanazt a szót mondja: kövess engem! és azok elé a feladatok elé állít bennünket, amelyeket a mi időnkben akar megoldani. Parancsol. És azoknak, akik engedelmeskednek neki, bölcseknek és együgyűeknek kijelenti magát, és az engedelmesek a Vele való közösségben, békében, munkában, harcokban és szenvedésekben átélhetik és kibeszélhetetlen titokként megtapasztalják, hogy ki Ő."

(A "Geschichte der leben-jesu-Forschung" - A Jézus életével foglalkozó kutatások története, 1913 c. művének zárómondata)

Magyarországi Református Egyházunk szeretetszolgálatában hosszú idő óta nem volt olyan jelentős ügy - amely jobban, vagy csak hasonló mértékben is megmozgatta volna egyházunk minden gyülekezetét -, mint a Budapesten, a Május 1. úton felépült 100 ágyas új szeretetotthonunk ügye. Korszerű napjaink kívánalmainak minden tekintetben megfelelő „otthon" száz megfáradt, elöregedett, magára maradt, de ráadásul mozgásképtelenné vált fekvő beteg ember számára... Mennyi imádság, mennyi igehirdetés, mennyi anyagi áldozat épült bele ebbe az otthonba! Talán egyetlen más szeretetotthonunk sincs, amelyet az ország bármely területén élő reformátusok annyira egyformán magukénak éreznek, mint épp ezt az új otthont. Bizonyára működését, szolgálatát is nagyobb figyelemmel számon fogjuk tartani, hiszen mindig jobban megbecsüljük azt, amiért keményen megdolgoztunk, vagy ami magunknak is nagy áldozathozatalba került.
Nem véletlen, hogy ez az új otthonunk - építése kezdetétől fogva - századunk kiemelkedő emberbarátjának, Schweitzer Albertnek a nevét viseli. De tudjuk-e mindnyájan, ki volt Schweitzer Albert? Ismerjük-e ezt az embert, akit már életében is sokan csodáltak, de akinek emlékét halála óta is - nemzeti és világnézeti különbség nélkül - világszerte igen nagy tisztelet övezi? Értjük-e igazán, hogy új szeretetotthonunkat miért épp őróla nevezték el? Ismeretes-é előttünk az a hatalmas életmű, amely a maga nemében egyedülálló és utánozhatatlan, mégis termékenyítő módon eszméltet és követendő példát ad mindazoknak, akik a Jézus Krisztus követésében járva az ember ügyét kívánják szolgálni?
Mik voltak a gyökerei annak a vitathatatlan, de nemcsak eszmei síkon maradó humanitásnak, amely szinte emberfeletti cselekedetekre tette képessé az őserdő orvosát? Honnan származtak azok az erők, amelyek segítségével évtizedeket töltött el kemény munkával az európai ember számára csak nehezen viselhető egyenlítői éghajlat alatt, s ennek ellenére négy hónap híján 91 esztendőt élt? Mi az, ami e csodálatra méltó ember életében és gondolataiban a ma élő keresztyén ember számára is útmutatás és segítség lehet az emberszeretet parancsolatának megvalósításában? Ezekre a kérdésekre próbálunk feleletet adni jelen kötetünkkel, miközben röviden bemutatjuk Schweitzer Albert életét és munkásságát. Vissza