Meztelen vallomás (dedikált példány)

Fülszöveg

DANI FERENC: 1913 november 15-én született Nagykanizsán egy sokgyermekes iparos családban.
Másfél éves korától a Somogy megyei Vörs községben nevelték anyai nagyszülei. 1920-ban Nagykanizsán kezdte meg iskolai tanulmányait, majd a polgári iskola elvégzése után a csurgói Tanítóképzőben kívánta folytatni tanulmányait. Apja súlyos betegsége azonban - amely az I. világháború „ajándéka volt" - megakadályozta ezirányú álmai megvalósulását. A családfő többszöri műtét után is munkaképtelen maradt, ezért mint a legidősebb gyermekre, reá hárult a család eltartásának gondja. A polgári elvégzése után - orvosi tanácsra '- a kereskedelmet választotta, de tanulmányait a megfeszített munka mellett is folytatta.
Irodalmi munkásságát tizennégy éves korában kezdte el. Az ÉHSÉG című versét már tizenhét éves korában megalkotta, de ez csak évekkel később látott napvilágot. 194Ó-ben megalapította a „Botond" Irodalmi és Művészeti Asztaltársaságot, 1943-ban pedig Szakáll Ferenc zalaegerszegi főszerkesztővel életre hívták a „Deák Ferenc" Irodalmi és Művészeti Kört, amelynek minden Zala megyében született író és művész tagja lehetett. Születésétől kezdve semminemű pártnak nem volt tagja, de a politikai élet szélsőséges jobbratolódása miatt visszavonult a nyilvánosságtól. 1955-ben Nagy Imre miniszterelnökségének ideje alatt ismét aktivizálta magát. 1958-tól a Zala megyei írócsoport egyik irányítója lett, és tíz éven keresztül látta el ezt a feladatát.
A kommunista párt, ferencesrendi testvére miatt „klerikálisnak" minősítette és ezzel ismét hosszú hallgatásra kényszerült. Irodalmi alkotásait elnyelte az íróasztal fiókja. Két ideája volt: az igazság feltárása mindenkor és megtudni, hogy miért fogy a magyar nemzet?
Hatvan éves korában befejezte irodalmi működését és azóta a Vakok Megyei Szervezetében végzi áldásos munkáját. Vissza