Nemek esélyegyenlősége a munkaerőpiacon

Előszó

Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Nagyon örülök neki, hogy nem kizárólag nőkhöz beszélünk. Ez a konferencia alapvetően arról szól, hogy hogyan valósult meg vagy a jövőben hogyan valósul meg Magyarországon a nemek közötti esélyegyenlőség a munkaerőpiacon.
Az integrációnak, úgy gondolom, két alappillére van. Az egyik az oktatás, a képzés, a másik a foglalkoztatás. Hogyha valakinek, bármely csoportnak, bármely egyénnek a joga ezeken a területeken sérül, hogyha az egyenlő bánásmód elve és az egyenlő hozzájutás elve nem valósul meg az oktatásban vagy a foglalkoztatásban, akkor nem beszélhetünk integrációról.
Az integráció más értelemben azt is jelenti, hogy olyan politikára van szükség, amely integrálja, megjeleníti minden részpolitikában az esélyegyenlőség szempontjait. Az esélyegyenlőség, amelyen a mai konferencián a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget értjük, alapvetően bármely társadalmi tagságában sérült csoport esélyegyenlőségét is jelenti. Tehát ez az integratív politika olyan kulcskérdése a mindenkori kormányzat politikájának, amelynek híján nem beszélhetünk egyenlő bánásmódról, nem beszélhetünk egyenlő esélyekről. Azáltal, hogy ez a kormányzat létrehozta az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalt, nagyon fontos lépést tett az integratív mainstreaming politika előrejutása érdekében. Sajnos a mi munkánk e területe sokszor láthatatlan. A fontos az, hogy ez az eredményekben majd megmutatkozzon. Még egyszerűbben fogalmazva: amikor valamelyik minisztériumban döntéseket hoznak, olyan fontos döntéseket, amelyek akár a gazdaság, akár a szociál- vagy a foglalkoztatáspolitikában, a környezetvédelemben, a mezőgazdaságban, tehát bármilyen területen meghatározóak, akkor készülnek-e olyan hatástanulmányok, folytatnak olyan vizsgálatot, amely azt nézi meg, hogy hogyan érintik ezek a döntések a hátrányos helyzetű csoportokat? Vannak-e olyan egyeztetőfórumok, amelyek rendszeresen működnek? Vissza