Átlátszó sírok

Előszó

Dan Stanca (Bukarest, 1955. szeptember 30.) talán az egyetlen „névtelen" kortárs román szerző. A jelző indokoltnak tűnik, annak ellenére, hogy az írónak mindeddig 17 regénye jelent meg, néhány cím ezek közül: Elnapolt apokalipszis, Júdás halála, Az utolsó ember, A megcsonkított, Akik hidegek és akik melegek. Hazájában kétszer kapta meg a Román írószövetség díját, 1998-ban és 2003-ban. A Bukaresti írók Társasága díját is kétszer nyerte el, 2001-ben, illetve 2009-ben az Akik hidegek és akik melegek című regényéért. Regényeiből részletek jelentek már meg spanyol, szerb, olasz irodalmi folyóiratokban. Magyarul elsőként az Új Forrás közölt a szerző Átlátszó sírok című regényéből egy részletet (2010/9.)
A kitűnő román irodalomkritikus, Alex Stefánescu szerint a két legjobb kortárs román prózaíró Mircea Cártárescu és Dan Stanca. Ez utóbbit röviden így jellemzi: „Dan Stanca egy látnok, egy kétségbeesett, aki hasztalan kiállt az általános hangzavarban, egy hazátlanná lett patrióta, mert a haza (a kulturális emlékezetében hordozott), a felismerhetetlenségig megváltozott." Azonban míg a pályatárs, Cártárescu, nemzetközileg is ismert író, a magyar olvasók számára is, addig Dan Stanca neve szinte teljesen ismeretlen a külföldi olvasóközönség számára. Tehetségéhez, műveinek intellektuális színvonalához és művészi értékéhez méltatlan ismeretlensége olyan helyet adott neki, mely közel áll a középkori esztétikák és - magyar vonatkozásban - Hamvas vagy Pilinszky által is interpretált „névtelenség" alázatos állapotához. Vissza