| Május | |
| Dalolt a pacsirta - melyből megtudjuk, hogy kár a vitéznek gőgösködnie, amikor nem tudna elrejtőzni az ártatlan és igaz békés élet mögé. Kiért vagyon, merthát különben minek is vóna | 7 |
| Holdudvar - melyből azt tudjuk, miként nehéz harcossá lennie a gyerekembernek, kivált, ha mézen-tejen nevelődött vala | 9 |
| A vallatás - a pásztorok, bizony, hogy nem engedik a fiatal pásztort őföléjük nőni fontosságban. Meg önérzetben, mint ahogy az máskor is lenni szok | 10 |
| "Küldj utána..." - melyből látjuk, hogy a közös érdek helyett önmaga körébe visszautasított Damó, ha végvári vitéz is, miként gondolja keseredetten csinálni következőköt a valóságban. S hogyan, hogy így sem lehetne igaza | 12 |
| A kútnál - bizony, hogy késő mán azon gondolkodnia a Damónak, ami úgy nem lehet | 13 |
| A Púpos madarakat rajzol - de ám azért üdőbe tellik, amíg Damóbul kifáj a bánat | 15 |
| A padlás - melyben igazán a Damó bánatának gyógyítására egy udvari leány - kit Idusnak gyanéthatunk - van jó gyakorlatokval | 16 |
| Epe - ez Pál nagyságos úr valamely odalági asszonrokona gyónása az utálatokrul, melyek eltőttik lelkit a férfi nélkül való asszonoknak. Mán meg azt is hiszi őrűtt asszon, hogy Pál úr a férje | 17 |
| A csíny - ez Damónak bizonyos tette, melyről sajátlag magyarázattal is majd későbben szolgálunk | 19 |
| Június | |
| Isten reggele - amely bémutatja, hogy patvarkodnak egymással a pásztorok, hogy megcsúfojja a nagyobb a kisebbet | 21 |
| A nevekrül - melyben Damó arról elmélkedik, hogy a dolgok neve és a dolgok maguk nem mindig egyeznek egymással. S ebből aztán sok más is következik | 23 |
| Az érzékenségrül - mely mutatja, hogy Damó hiszi, mintha a dolgok rendjét csupán valamely szóbeli megmondás irányítaná el erre vagy arra. Holott pedig nem éppen | 26 |
| A nádas - ebben Damót látjuk amikor gyermeke anyját, az örmény lányt elcserélik a Pál úrral. Hogy török lánynak tudják őtet a népek, ez má jellemző őrájuk. Osztan a Damó örül is a naccságos visszatértének meg nem is, mert hát a kedvesit meg elveszik tőle | 28 |
| A' pletykárul - ez arrul szól, hogy Damó kiigazítja aztat, amit udvarbéli népek meséllnek, mert a dógok nem úgy vannak ám, amiként azok látszonak | 30 |
| A vég - amikor végre Pál úr kiszabadulván török fogságbul nehéz szívvel látja, mivé lett az ország | 31 |
| Púposnak asszonya mongya - Idus megvilágítja, hogy szerelemnek vannak furcsa esetei | 33 |
| Damó gyűlölködik - ez láttatja, hogy harcba' jó nehéz vüselletű ember. De ám aztat szenvedni igen keserves a sajátjának | 34 |
| Mohácson által - mivelhogy Damó ügyekezik Sárvárba, honnan az új Bibliját elhozni küldetése van Pál úr által | 36 |
| Allahnak vitéze - ki Damóbul iszonyatos dógokat vált ki, látván annak tökéletes képességit | 38 |
| A Testamentom táblájának való lapos fadarabrul - amely írás mutatja, hogy Damó a kést jobb szeretné fafaragásra használni, mintsem ölésnek eszközéül | 39 |
| Pál úr levele | 41 |
| A fehér arcus - melyből látszik, hogy Damó, a nagy kópé éppen azt a levelet tartotta meg, amit nem köllött volna. Nála van az üres, abba meg miket nem képzell? | 43 |
| Július | |
| Kesergő legények - ugyancsak elmondja ezen rész, miként hogy nagyon fontos a férfiembernek, ha még katona is, valaki nő vagy asszony erős szeretete. Mert anélkül mit is ér lenni ebbe' a világba' | 45 |
| Vallomás - miként meséli vitézbül lett testvér, azaz nehéz dolog, hogy adjon igazságot néki, aki maga is bűnös | 47 |
| A szégyen - kiben kitudódik, hogy Damó mán Sopronig ellovaglott, pedig erre bízása egyáltalán nem volt, s hogy ottan meg egy gyerekkori leánycimborája adódik néki a szemébe | 48 |
| A föld - kiben Damó elmeséli az ő kalandozását | 50 |
| Idus haragszik - mely részben Damó tudhatja, hogy Idus mekkora egy igazi vitéz | 52 |
| Az írásnak lénegirül - má megint vagyon egy észlelet, hogy az ostoba Damó bizon hogy elhagyta a Bibliját, s Idus meg kileste, miként jutott el mégis a naccságoshoz, s benne még egy titkos levél is, mert ha Idus nem tudta vóna, akkor Damó se tudná, meg mink se | 53 |
| Damó felakasztja magát - má meg azt gondojja a Damó, hogy jobb is volna nékie nem élnie, ha illen egy ostoba vót a Biblia elhozása ügyében, mint azt az Idus elmonta néki | 54 |
| A disznóhajsza - osztán folytatja a történetet, hogy a büszke leánt hogyan hogy értelmezi a Damó. Avvagy a büszke leán esetleg hogyan hogy tréfálva jáccik Damóval, s még hiteti is el különféle dógokkal | 55 |
| Idus összefoglalja - melyben van írva rejtélyes vüsellet | 57 |
| Augusztus | |
| Kálmosvirág - mutatja a dolgoknak a kifejletjit | 59 |
| A varázsolás - amelyik mán elmélyíti az előbbieket | 63 |
| A varázsolás (2.) - ki még csak joban magyarázza | 66 |
| Jelei a tavaszodásnak - ugyanis Damó az udvaron ülve azon studérozik, hogy szép-szép az érett nyár, de hajh, még szebb a kora tavasz | 67 |
| Má' nyílik a tavasz - amikor télleg eljött a tavasz, s másodcor szerelmes a Damó, és megláthatjuk, hogy milyen nagyon | 68 |
| Az oltári szentségrül - aki titkos helyen rejtőzik | 69 |
| Kálmoska boldog verse - akin érezni lehet, hogy mely nagyon. S eztet az Idus elolvasta | 70 |
| Damó szerelmes éneke - mely a Kálmoska boldog versének a szinte mása | 71 |
| Riadalom - ez csak Damónak egy álmodása, amelyik az álmodáshoz hasonlóan folytatódik a valóságbanban is | 72 |
| Földistenapánk | 73 |
| Szeptember | |
| A kardnak természete - amelyből megtudhatjátok, hogy a kard nem pontosan vérnek ontására való | 75 |
| Két vitéz beszélget - amely rész mutatja a végváriaknak saját gondolkodását, amikor őköt nagy általánosságban bécsapják valahol, s emmiatt aztán a legínek elvadulnak, s miként vala a küldött embernek a leölése, kirül már hallottunk | 77 |
| Damó meséli a hadnagyot - aki mégsem tud békéllni ővéle | 79 |
| Hajának változása - melyben Damó bizonyítja, mi a becsület, s bizon a hadnagy végre valódi titkokat vall be Damónak | 81 |
| A csönd - amely csöndben vagynak néma sikoltozások és fölhorgadott sok kérdések is | 85 |
| Damó hümmögése - melyben kibontakozik, hogy miféle ok miatt vagynak öszvékeverve az írásnak módjai | 88 |
| Október | |
| Beszélgetés az időkrül Pál úrral - mely mutatja, hogy a jó történet éltet mindeneket, s nincsen időhöz kötve | 89 |
| A veszprémi vásár látogatásakor - melyből tudjuk, hogy a hadnagy milyen cselt vetett Damónak | 93 |
| A vásárban - ahogyan ezeket a történeteket még jácca a folyton változó idő | 95 |
| Egy átírt oldal Damó könyvéből - melynek végeztével imáját mondja | 98 |
| Hazafelé - mely mutatja, hogy kis várban hogyan tartja magát, s kücsün lányukat miként nevelik | 99 |
| Önmagát kutatja - melyben Damó embereknek a megmentésén fáradozik | 101 |
| Az év - melyben egy öregember vízért indult a réti édes forráshoz | 102 |
| (Gyászpatak) | 104 |
Folytatás Microsoft-tal