Damjanich vörössipkásai

Fülszöveg

A dicsőséges 1848/49-es honvédségünk a magyar forradalom és szabadságharc szülötte. A magyar nép - Európa forradalmi és demokratikus erőivel szövetségben - élet-halál harcot vívott a nemzetközi reakció két legerősebb bázisa, a Habsburg Ausztria és a cári Oroszország ellen, küzdött hazája szabadságáért és függetlenségéért, harcolt a haladást jelentő polgári átalakulásért.
Ebben a harcban örök dicsőséget szerzett nevének mai néphadseregünk dicső elődje, az 1848/49-es honvédsereg és ennek soraiban szerzett hősök között is legendás hírnevet Damjanich János honvédtábornok és a 9. vörössipkás zászlóalj.
1848 nyaráig Magyarországon úgyszólván nem volt magyarnak mondható rendes sorhadi katonaság. Az országban idegen nemzetiségű sorkatonaság állomásozott. A magyar kiegészítésű császári és királyi sorezredek egyrésze Lengyelországban tartózkodott, másik részét Olaszországba vezényelték, ahol Radetzky parancsnoksága alatt az olasz hazafiak ellen, az olasz forradalom leverésére vetették be őket.
Ez természetesen nem volt véletlen. Bécs nagyon jól tudta, hogy mit csinál! Magyarország független, szabad állami létét az 1848 március 13-i bécsi és március 15-i pesti forradalomnak köszönhette. A kivívott nemzeti függetlenség azonban még nem volt biztosítva, noha ezt a király áprilisban már szentesítette. Az udvar abban a szorult helyzetében, - amibe a bécsi, pesti majd az olasz forradalom következtében került - kénytelen volt ideiglenesen engedni. Ezzel akart időt nyerni, hogy megerősödhessen és egyenként leszámolhasson a forradalmi mozgalmakkal. A Habsburg császári-reakció aljas terve most is a hírhedt "divide et impera", "oszd meg és uralkodj!" elven alapult. Egymás ellen fordítani a különböző nemzeteket, azután leverni és leigázni őket: ez volt most is a cél. Az olaszokat magyar katonaság segítségével akarta leverni, a magyar forradalmat pedig az itteni idegen katonasággal és a magyarsággal szembefordított, félrevezetett nemzetiségekkel szándékozott elfojtani.
A Habsburg-reakció már április óta készenlétben tartotta és felfegyverezte a drávántúli Jellasich horvát bán seregét. Jellasich nyíltan megtagadta az engedelmességet a magyar kormánynak. Ugyanakkor a nemzetiségeket is a magyarság ellen uszította.
1848 április végétől kezdve a szerbek az országban lévő császári katonaság beleegyezésével, eleinte titkos, majd egyre nyíltabb támogatásával szervezkedtek. A Délvidéken katonai táborokat létesítettek azzal a céllal, hogy támadást intézzenek a magyar szabadságharc ellen.
Létkérdés volt tehát egy megbízható, magyar fegyveres erő felállítása és az idegenben lévő magyar katonák hazahozatala. Ezt követelte a magyar szabadság s ami ezzel akkor egyet jelentett, az európai haladás ügye is.
1848. május 16-án a független magyar felelős minisztérium elrendelte 10 gyalogzászlóalj és egy tüzérütegből álló nemzetőrség felállítását.
Ez volt az első lépés, az önálló magyar hadsereg, a honvédség megteremtésére. Vissza