Damaszkusz kapujában

Előszó

Talán tíz esztendeje is van annak, hogy egy kis míves rézlemez kép áll szobámban a faragott tükrös asztalán. A képen arab betűkkel vésett ima olvasható a Koránból, (persze csak azok számára, akik e szép motívumnak tűnő jelekből olvasni tudnak).
A kínai térrendezési formák szerint ez a hely, ahol a képet tartom, a „Hit, utazás és az emberi kapcsolatok tere". S lehet, hogy mosolyog ezen a kedves olvasó. Amikor arra a helyre tettem az oda-illó táblácskát, még nem ismertem a kínaiaknak ezt az univerzum energiáján alapuló ősi tudását, tehát mintegy véletlenül került éppen oda.
Hogy ez az energia mennyire működik, bizonyította számomra az a prospektus is, melynek közepén ez állt: „Az Év utazása 2000 - Izrael", s ezt már csak az izraeli körútról történt hazaérkezésem után vettem észre. Ez az út döntő fordulatot hozott életemben. Jeruzsálemtől Názáretig, a Holt-tengertől a Genezáreti-tóig bejárhattam egy ókori érzés-világot, melyről előtte álmodni sem mertem volna - írhatnám, de nem így van, mert fél évvel korábban álmomban ott jártam. S az álom megvalósult.
Így volt ez az e-térben (ezotérben) lévő Egyiptom-könyvekkel is. Mintha minden, e térben tartózkodó térkép, könyv, tárgy vonzani kezdett volna, vagy a vonzást segítette volna az univerzumban.
Majd amikor Szentföld és Egyiptom után Jordániában álltunk egy mély völgy fölött, alattunk a folyó, a város, a pálmák, s az idegenvezető mutatta, hogy jobbra, szinte karnyújtásnyira az a föld már Szíria, akkor éreztem: egyszer azon a földön is járok majd.
S bár a föld kopár és egyhangú tájképet mutatott - valami ismét meglódult bennem: Szíria, látni foglak még!
2006-ban az a megtiszteltetés ért, hogy a jordán konzul meghívta „A rózsaszín ország Jordánia" című könyvemet a Magyarországon első ízben rendezett arab-magyar könyvkiállításra. A kiállítást az ELTE-n, az akkori kulturális miniszter megnyitójával, majd az egyiptomi nagykövet, Nariman Abbas beszédével ajánlották a magyar közönségnek, a diákoknak, arab szakos hallgatóknak. A kiállítás könyvanyagát - a rövid kiállítás után - az arab országok az ELTE Arab Tanszékének adományozták. Vissza