Daloló, muzsikáló cserkészek

Előszó

Az 1915-ben alakult első vidéki cserkészcsapatban, a pécsi 10. sz. P.Á.R.-ban szinte minden időszakban szép számmal voltak olyan vezetők, "közcserkészek", akik különösen fogékonyak voltak valamilyen művészeti ág iránt. Csupán jelzés-értékűnek vélhetjük, de elgondolkodtató, hogy a csapat alapítója, az akkoriban még csak 18-19 esztendős Forbát Alfréd műegyetemista (1972-ben hunyt el Svédországban), később építő- ill. festőművészként, várostervezőként nemzetközi hírnévre tett szert. Kései utódainak tekinthetjük a csapatban a kétszeres Ybl-díjas építőművészt, Tillai Ernőt, aki Európa-hírű fotóművész is (gyűjteményünkben zeneszerzőként is bemutatkozik), az ugyancsak Ybl-díjas Elekes István Kevét (1951-53 között szerkesztője volt Napsugár c. szamizdat havilapunknak, rajzai ebben a kis kötetben is megtalálhatók), Garányi József Munkácsy-díjas kerámikust (Szent Imre-rajza ma a pécsi cserkészkerület irodájában látható), a Lantos-fivéreket; a Munkácsy-díjas Ferencet, aki egyben a művészetek közös gyökereinek éles szemű teoretikusa is, öccsét, a fotóművész Miklóst, aki a modern szemléletű fotózás kiválóságaként írta és írja be a nevét a magyar kultúra történetbe. De a 10-es csapatból, a regöscserkészetből indult el az Erkel-díjas táncművész, koreográfus Szirmai Béla is.
A fölsorolt személyiségek tevékenysége közvetlenül talán nem mindig érintette a csapatéletet, ám az a légkör, szemlélet, melyet munkásságuk sugárzott, feltétlenül hatott cserkésztársaikra is. Vissza