Dalok Könyve

Szerző

Heine

Heinrich Heine

Fordító

Endrődi Sándor

Grafikus

Thumann Pál

Budapest

'Heine: Dalok Könyve ' összes példány

Kiadó:	Athenaeum Irod. és Nyomdai R. Társulat
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa:	Aranyozott vászon Gottermayer kötés
Oldalszám:	189 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	25 cm x 18 cm
ISBN:
Megjegyzés:	Kiadói, festett, dúsan aranyozott egészvászon Gottermayer kötésben, körben aranymetszéssel. A könyv gazdagon díszített fekete-fehér egészoldalas illetve szövegközti illusztrációkkal. Athenaeum irodalmi és nyomdai r. társulat könyvnyomdája nyomása.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet:
Heine.
(1799-1856.)
Dél pompázó romantikája nyilatkozott meg abban a költészetben, mely Németországban 1825 körül ünnepelte legszebb napjait. A bámulók csapatja tolongott körülte, az... Tovább

Tartalom

Heine
Előszó	1
Ifjukori szenvedések (1817-1821)	3
Intermezzo (1822-1823)	61
Hazatérés (1823-1824)	93
A Harz-hegységben (1824)	153
Az Északi tenger (1825-1826)	165
Betűsoros mutató
A beteg lovag
A Brocken tetején
A csillagok sok ezred óta
Adtak sok bölcs és jó tanácsot
A fákat őszi szél czibálja
A föld oly szép, az ég oly tiszta, kék
A hajótörött
A halál: hideg éjszaka
A hársfa virágzott, a fülemile zengett
Ah, e szemek
A hír
Ajkad tedd az ajkamra
Akasztófa-virág
A két gránátos
A kevlári bucsu
A ki boldogtalanul
A lányka szunnyad
A liljom hófehér kelyhébe
Alkony
Almanzor
A lótusz összevonja szirmát
Amennyi lány, az engem
A messze láthatáron
A napkeleti három szent király
Anyámnak
A pásztorfiu
A phönix
A postakocsin ketten, vigan
A régi álmot álmodám
A régi bősz álmoknak
A régi regékből
A rózsák miért oly sápadtak
A szánom-bánom nóta
A szomszédom don Henriquez
A tenger messze, messze fénylett
A világ vak és ostoba
A visszhang
Az álomisten
Az erdőn sírva bolyongok
Az Ilze
Az Okeanidák éneke
Az, nyomorult vagy és én nem vádollak
Álmomban: búsan reszketett a hold
Álmomban hosszan, némán
Álmomban, csöndes éjjelen
Álmomban isten voltam én
Álmomban látlak minden éjjel
Álmomban nem rég láttalak
Álmomban nem rég, mankón bandukolva
Álmomban sírtam
Álmomban ujra láttam kedvesem
Álomként áll előttem
Bárhol járjak, mély sötétség
Bizony rút egy idő van!
Belépek ama csarnokba
Belsazár
Csak csókolj s hagyd az esküket
Csak még egyszer csókolhatnám
Csakugyan úgy meggyülöltél
Csodaszép május napján
Csöndes az éj, nyugodt az utcza
Dal az aranyakról
Dalaim megmérgezvék
Dalaim zengő szárnyaán
Dalverseny
Donna Clara
Don Ramiro
Egy csillag hull a mélyben
Egy énekesnőhöz
Egy ifju szeret egy leányt
Egy királylányról álmodám
Egykor, fiatal koromban
Együtt ültünk kis csónakunkban
Engem ritkán értettetek
Epilog
Esős, viharos éjjel
Ez a vihar zenéje
Ezekről a kedves szemekről
Ezt a kedves ifju embert
Égomlás
Égő, forró szerelmedről
Éj a hálószobában
Éj a tengerparton
Éj leng az idegen vidékre
Életem oh, bármi bús volt
Én boldogtalan Atlasz
Északnak rideg ormán
Évek jönnek, tovatünnek
Fejem sok gonddal, gondolattal
Fekete frakk, selyem uszály
Felhők közül az őszi félhold
Feljött a halavány hold
Filisternép ünnepruhában
Fresko-sonettek
Görögország istenei
Gyász
Gyémántod, gyöngyöd elég van
Ha egykor nőm leszesz
Ha elmondhatnám minden búmat
Ha éjjel nyoszolyámon
Hajón
Ha két szerelmes bucsúzik
Halászkunyhónál üldögéltünk
Ha látnák a virágok
Ha majd ottlenn a sirban alszol
Ha reggel házatoknál
Hatalmas templomával
Hegyek, várak alánézek
Hegyi idyll
Hideg és néma volt az éjszaka
Hivtam az ördögöt és megjelent
Hófehér vállaidra
Hogy elhagyott kedvesem
Hogy elpanaszlám: szivem mint sajog
Hogy tudsz aludni nyugton
Huszárok trombitálnak
Ibolyakék szemepárja
Ide űz a vágy, oda űz a vágy
Itt az idő, hogy tiszta elmém
Itt állok fenn a bérczen
Itták a jó theát s beszéltek
Jer, szép halászlányka
Jó barátom, mért nyaggatod
Juliusban váltam el tőletek
Kebleden úgy elhitettem
Kedves úr, te szerelmes vagy
Keresztútnál lesz eltemetve
Keserveim szép bölcsője
Kérdések
Két márvány oroszlán áll
Két testvér
Kikötőben
Kinek tetszik: Máriához
Kit oly szépen megdaloltál
Kocsim lassudan tovagördül
Koronázás
Köszönetlek, öreg fészek
Különös álmom volt nagyon
Lángol a nap a hegyek fölött már
Legyetek csak türelemmel
Leszáll az est homálya
Maga az izzó, hév nyár
Ma nálunk társaság van
Megint a régi, régi úton
Megkaptad az árát
Megtisztulás
Midőn utközben
Milyen bolondos álom volt nekem
Mint a habból kelt istennő
Mint a holdnak tiszta fénye
Mint a virág, oly szép vagy
Mit akar e magányos könnycsepp
Mi voltunk a vig gyerekek
Mondd csak édes: nem vagy álom?
Nagy fájdalmakból kis dalok
Nagy, lombos fák alatt bolyongtam
Nagyon soká fukarkodott a föld
Napnyugtakor
Napnyugvás
Nászút
Nem árulja el halvány arczom
Ne csúfolkodj az ördöggel
Nem tudom, mért vagyok oly bús
Nem vádollak
Nyári alkony tiszta hamva
Nyugodtan, édesen aludtam
Oh, a szivem értetek hogy lobogott
Oh, ha dalolni hallom
Oh, ez már elviselhetetlen
Oh, ez romlásod lehetne
Oh, te áldott, kedves gyermek
Ottfenn, azon a hegyen ottfenn
Ólomsúly nyomta ajkam
Párbeszéd a paderborni pusztán
Poseidon
Ragyogó nyári reggelen
Rateliff
Reggel fölkelek és kérdem
Rózsákkal, cziprusokkal vágynám
S hogy hangom emelkedni kezdett
S hogy oly sokáig késtem, epekedtem
Sokat beszéltek rólam
Sok volt az érzés mindkettőnkben
Sonettek Schlegel Á. W.-nek
Sötét pompájával szerelem
Szalamanka sáncz-töltésén
Szegény Peti
Szélsüvöltés, záporhullás
Szél süvölthet, hó havazhat
Szemedbe nézek angyalom
Szemeid mint a zafir kékek
Szép akjaidról elszakitva
Szép Hedvig
Szerelem öldös téged
Szeretőmtől haza felé menve
Szerettelek és még mostan is szeretlek
Szerették egymást mindaketten
Szilaj szerelem volt
Szivem levert, el-eltünődöm
Szivem, szivem csak remél
Szivem, szivem nagyon bús
Str. H.-nak
Találkoztunk s a szemedről
Thalatta
Tedd a szivedre kicsi kezed édes
Te elfeledted immár teljesen
Te nem szeretsz, te nem szeretsz
Tengertükör
Te voltál hozzám legtovább hű
Tombol, vágtat bennem a vér
Tünt évek egy-egy képe
Utközben
Vallomás
Varázsigékkel a sirokból
Várj csak, várj csak te zord hajós még
Veled akartam lenni
Vihar
Világ, lét hézagosak szerfelett
Világunk
Virág lesz könnyemből
Vizi kisértet
Viztölcsér! sebes forgatag
Volnék csak az a zsámoly
Volt egy lovag, szomorú, hallgatag
Wiswamitra királynak
Zeng a zene, trombita, síp
Zivatar