Virágot sír a csönd

Fülszöveg

-Jé'
A vers árnyék, a fény gyermeke. Hangja lélek-kontúr, ritmusa a szív dobbanása. Ebben a kötetben Dálnoky Zsóka lélekkontúrjai formálódnak versekké, dálnokyul leszűrve a mindenség neszeit, zajalt, jeleit. „Virágot sír a csönd " s a könnyek harmatos csillogása az érett, az életet mélységeiben és magasságaiban megélt nő lélekkontúrját rajzolják elénk, amint a szorongó realitásból megnyílik a valóság felé.
Manapság, amikor az alkotóösztön megnyilatkozásai jobbára a prosperitás gúzsában vergődnek, és szinte minden műalkotáson érződik a haszonvárás áporodott lehelete, jó érzés olyan gyűjteményt a kézbe venni, ahonnan mindez ki van rekesztve, ahol érezni a felszabadult, a mindennapok béklyóit levető lélek kitárulkozásának frissességét, a női bölcsesség finom rezgéseit, az anya, a szerető, a hazáért aggódó lélek fellobbanásalt.
A költők mindig bátrak! Nem a forma, a verstani ismeretek avatják őket azzá, hanem annak a mértéke, amennyire képesek levetni a lélekre rétegzett... Tovább

Fülszöveg

-Jé'
A vers árnyék, a fény gyermeke. Hangja lélek-kontúr, ritmusa a szív dobbanása. Ebben a kötetben Dálnoky Zsóka lélekkontúrjai formálódnak versekké, dálnokyul leszűrve a mindenség neszeit, zajalt, jeleit. „Virágot sír a csönd " s a könnyek harmatos csillogása az érett, az életet mélységeiben és magasságaiban megélt nő lélekkontúrját rajzolják elénk, amint a szorongó realitásból megnyílik a valóság felé.
Manapság, amikor az alkotóösztön megnyilatkozásai jobbára a prosperitás gúzsában vergődnek, és szinte minden műalkotáson érződik a haszonvárás áporodott lehelete, jó érzés olyan gyűjteményt a kézbe venni, ahonnan mindez ki van rekesztve, ahol érezni a felszabadult, a mindennapok béklyóit levető lélek kitárulkozásának frissességét, a női bölcsesség finom rezgéseit, az anya, a szerető, a hazáért aggódó lélek fellobbanásalt.
A költők mindig bátrak! Nem a forma, a verstani ismeretek avatják őket azzá, hanem annak a mértéke, amennyire képesek levetni a lélekre rétegzett fojtásokat. Annak a mértéke, ahogy azt a bizonyos fényt, amit mindegyikük életen át keres, át meri engedni önmagán, s hagyja, hogy megrajzolja általa önmaga valós lényét. Miért fontos ez? Mert az a fény mindnyájunkban ott van, mindnyájunkból kiszűrődni vágyik, csak nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy engedjünk akaratának.
Dálnoky Erzsébet most megtette, „gyémánt harmatról felröppenve" szárnyal oldottan, bátran, meg-megpihenve a mindenség számára már megnyílt szir-
Ajánlom az olvasónak, emelkedjen vele, abba a szférába, ahol ezek a versek szárnyalnak, s merjen bátor lenni érezni a friss, szabad lélek illatát, feloldozó leheletét!
Mészáros Ferenc Vissza