Magyarország kultúrtörekvései (rossz állapotú)

Előszó

A magyar nemzet története sok lélekemelő eseményből, de még több véres küzdelemből áll. Sok szenvedését, amit a sors reámért, csak az tette elviselhetővé, hogy mindig előtte csillogott valami magasztos ideál... a kultúra, a humanizmus, a hit... - és főleg a szabadság.
Várta-e valami misszió ezt a nemzetet?
Az emberi kultúrát az olvasó kétezer évben Európa vitte előre. A haladásnak küllői a keresztény erkölcs, a görög-latin, a normann-szász, az ural-altaji, a szláv és az izlam lélek voltak. Ezek örvénylő tengelyében, a Kelet és a Nyugat határán, Észak és Dél találkozóján áll Magyarország és ezer év óta törekszik arra, hogy a világkultúra útján egyengetni, Európa biztonságát védeni és a Duna-völgyének boldogulását előmozdítani segítsen. Ez a törekvés végighúzódik Magyarország történelmén és azt nem lehet ebből eltünteti. E sokat szenvedett nemzet kultúrájának egyik jelentős eseménye, hogy a legrégibb Egyeteme az idén üli meg az alapításának 300-ik évfordulóját. Ez az Egyetem most visszatekint arra az 1000 évre, amióta magyarok laknak e bércek között és különösen arra a három évszázadra, amely alatt ennek az országnak kulturális vezetését, ifjúságának nevelését, természeti kincseinek felkutatását, történelmének tisztázását majdnem egyedül ő végezte. E visszatekintés eredményét most az Egyetem jubiláris bizottságának hozzájárulásával dióhéjba összeszorította és kollégális szeretettel átnyujtja a szerző az Egyetem barátainak és a külföldi pályatársaknak, kérve, hogy azt szives figyelemmel fogadják. Hangsúlyozza, hogy ez a füzet nem bír politikai célzattal, nem a jelennel, hanem a multtal akar foglalkozni. Ma számos magyar tudós működik a külföldi egyetemeken; az egész világon játsszák a magyar írók színdarabjait; a magyar művészek, mérnökök, iparosok műveit mindenütt elismerés fogadja; ifjúsága a nemzetközi versenyeken és a pályázatokon nagy sikereket arat - ez a füzet azonban hallgat minderről. A mai élet lüktetésének méltatása külön, terjedelmesebb kötetnek, hivatottabb irónak, vagy, még inkább, a közvetlen szemléletnek feladata. Vissza