Dalbokréta

Előszó

A gyermek lelke fogékony úgy a jóra mint a rosszra. Nagy ideálok, ha azokat még idejében ültetjük el, könnyen fogannak meg benne. Egy ilyen, csudálatos, nagy ideál a finn-ugor rokonsági eszme is, aminek szolgálatában indul útjára, e dalos könyvecske. A gyermek ebből már korán izlelitőt kap a testvérnépek nóta fájáról, kis bemutatót, azok lelkivilágából. Mert miben tükröződik vissza jobban egy nép lelkiélete és gondolkodásmódja mint a dalban. A dalban, mely ép a finn-ugor népek müvelődés történetében oly fontos kulturtényező. Reméljük hát ezért, hogy az illetékesek felösmerve e könyvecske hasznosságát, nemcsak annak terjesztését segítik elő, de lehetővé teszik annak az elemi s középiskolákban való használatát is.
E dalcsokorban összekötöttünk 19 finn, 19 észt, 20 magyar, és 3 lív dalt, valamint a finn-észt-lív közös, a magyar, inkeri és zűrjén nemzeti hymnuszokat.
A dalok nagyobb részt egyszólamuak és a lehető legalacsonyabb hangnemre írottak. Kivételt tesznek azon észt dalok, melyeket több szólamuk miatt kénytelenek voltunk magasabban tartani.
A finn dalokat magam, az észteket T. Vettik zeneszerző, a líveket, V. Kyröla egyet, hallgató választottuk.
A dalokat finnre, A. O. Vaisánen tanár, Tauno E. Eskelinen népisk. tanító, O. Kárkönen újságíró, A. Karjanto író és V. Kyrölá egyet. hallgató; magyarra, Miklós J. festőművész; észtre, T. Vettik zeneszerző, dr. W. Grünthal egyet, lektor, E. Visnapuu és A. Plompuu író urak és Maarda Utuste kisasszony fordították.
Mindezeknek, továbbá Dr. Jungert-Arnóthy Mihály m. kir. követ úrnak, aki a magyar anyagnak az illetékes körök általi kiválasztását és jóváhagyását a legnagyobb pártfogással intézte; hasznos tanácsokat adó tapasztalt iskolaembernek M. Pesonen tanfelügyelő urnák és L. Vesterinen őnagyságának, ezen úton tolmácsolom a leghálásabb köszönetemet.
A sors bennünket testvérnépeket - ugyanazon anya gyermekeit - elszakitott egymástól. Adja a Mindenható, hogy legalább lélekben és azon dalokban, melyek fiaink s lányaink ajakán felcsendülnek, újra feltalálhassuk egymást.

Tampere, 1933 junius havában. Elias Kiianmies. Vissza