Dal és kenyér (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:
Természet és társadalom, egész emberi világunk telis-tele voltak és vannak csodákkal. De a csodák csak addig azok, amíg az ember fel nem ismeri és meg nem oldja a csodák rejtett titkait, okait, létrejöttének törvényszerűségeit. Ekkor már a csodák megszűnnek csodák lenni. Mert feloldódik a tudás birtokában az addig csodának vélt vagy mesterségesen titoknak tartott minden hiedelem. Az emberiség nagy utat tett meg az értelem, a tudás erejével. A tudomány, a kultúra eszközével bebizonyította, hogy csodák pedig nincsenek, és nem is lesznek.
A természet és a társadalom kutatói igen nagy és veszélyes utat tettek meg, amíg eljutottak addig a felismerésig, miszerint a természetben és a társadalomban nem csodák vannak, hanem törvényszerűségek. Ezeknek a törvényszerűségeknek kell a nyomára bukkanni, felismerni, és a kutatások eredményeit írásba foglalva, tanulva tanítani, hogy mint történelem és törvényszerűség mindenki számára nem csak érthető, de megismerhető is legyen.
Marx és a marxizmus döntő fontosságot tulajdonított az emberi társadalmak életében lezajló eseményeknek, mozgalmaknak, s ezeket tanulmányozva tudományos értékű, cáfolhatatlan igazságokra jöttek rá. Marx a történelmet tartotta a legfontosabb tudománynak.
A történelem tudománya két részből áll: a természettudományból, mint mindennek az eredőjéből és a társadalmak történetéből. Ez nem jelenti azt Marxnál, hogy tagadná más és fontos tudományok jelenlétet és befolyását. De mégis az első helyre helyezi a történelmet. Minden más tudomány csak kiegészíti, erősíti és valóságossá teszi a történelmet, mint tudományt. S a természet története meg a társadalmak története összefüggő fogalmak, egymást feltételező, kiegészítő egységet alkotnak mindig.
Az ember és az emberiség szenvedélyes harcok útján jutott el a tudat, az öntudat magas szintjére, és ismerte fel, honnan jön, miért és hova tart. Alapvető igazság, hogy a megismerés és a tudás az egyetlen fegyver, amelynek birtokában az ember, az emberiség haladni képes. Így fejlődik, változik a világ és benne az ember élete.
Csak a változás örök, és nem szűnik meg soha. A változás az állandó mozgásból, mozgalomból, munkából, tevékenykedésből, alkotó cselekvésekből jön létre. Gazdagítva és színesítve az embert, aki munkájával teszi megállíthatatlanná ezt a folyamatot. Vissza