Kunágota alapításának 150. évfordulójára (dedikált példány)

Előszó

A haza számunkra elsősorban lakóhelyünket, Kunágotát jelenti. Hazaszeretetünk legtermészetesebb megnyilvánulása lakóhelyünk szeretete. Számunkra Kunágota jelenti a gyermekkort, a családot, az otthont. Nekünk ismerős itt minden utca, nekünk sokat mesél itt minden ház, nekünk elmondja itt minden titkát a határ. Ez a község örömünk, bánatunk helyszíne, ez a község jelenünk és a jövőnk. Ez az a hely, ahová mindig visszavágyunk, mert hiányoznak az ismerős arcok, hiányzik a család oltalmazó szeretete, hiányzik az emlékek közelsége.
A szülőfalu, az itt élő közösség olyan indíttatást adott, amely egész életünkön végigkísér, megszabja gondolkodásunkat, erkölcsi tartásunkat, életrendünket. Az évek múlásával egyre erősebb bennünk szülőföldünkhöz való ragaszkodás, hiszen egyre jobban megértjük az ide kötő szálak sorsunkat formáló erejét, és egyre fontosabbak lesznek számunkra múltunk szívet melengető emlékei. 1994 tavaszán ünnepli Kunágota alapításának 150. évfordulóját. Fontos ez az évforduló számunkra, mert a jelent csak akkor érthetjük meg igazán, ha ismerjük és megbecsüljük múltunkat. Azt a múltat, amelyből jelenünk is táplálkozik, hiszen elődeink munkájára, erkölcsteremtő erejére épül jelenünk.
Kunágota története hasonló a környező telepes községek történetéhez. 1844 tavaszán dohánykertészek alapították, akik szorgalmukkal, szaktudásukkal a pusztaságot virágzó termőfölddé változtatták, és egy rohamosan gyarapodó és fejlődő települést hoztak létre. Már az alapítás első évében tanítója s jegyzője, papja és imaháza volt a községnek.
A kincstári földeken élő bérlőkben, majd a bérelt földek megvásárlása után kialakuló szabad paraszti rétegben erősödött a polgárosodás vágya, felébredtek és egyre erősödtek az egyéni ambíciók. A második nemzedék - kihasználva a búza árának emelkedését - a dohánytermelésről a gabonatermelésre tért át.
A meginduló polgári fejlődés következtében 1869 és 1930 között a Csanád megyébe tartozó község lakossága megháromszorozódott. Elsősorban az országos átlagot jóval meghaladó természetes szaporodás következménye ez. A népesség ilyen nagyarányú növekedése mutatja, hogy a lakosság megszerette ezt a települést és bízott a jövőben. Pedig a jövő nem volt mindig biztató. A két világháború, a mezőgazdasági válságok sok szenvedést, áldozatot követeltek a lakosságtól.
A második világháború utáni években a lakosság megőrizte vállalkozó szellemét, munkaszeretetét, kezdeményező készségét. Ezt bizonyítja a ciroktermelés, a sertéshizlalás és a háztáji gazdálkodás fellendülése.
Az alapítás 150. évfordulója tiszteletére - az önkormányzat kezdeményezésére - zászlaja és címere lett a településnek. Címerünk alapját a község régi pecsétjén látható pajzs képezi. A pajzs: kék alapszíne Békés megyéhez való tartozásunkat jelenti, a dohánylevél pedig dohánykertész őseink emlékét őrzi. Vissza