Előszó
Lapunknak e május végén megjelenő számában mi másról is írhatnánk, mint a nyárról, a vízről és a pihenésről? Természetesen egyéb, általánosabb és időtállóbb témák mellett, mint enteriőrök, aktuális...
Tovább
Előszó
Lapunknak e május végén megjelenő számában mi másról is írhatnánk, mint a nyárról, a vízről és a pihenésről? Természetesen egyéb, általánosabb és időtállóbb témák mellett, mint enteriőrök, aktuális kiállítások, illetve - folytatva az anyagok történetét feldolgozó sorozatunkat - a papír különböző felhasználási és megjelenési formáinak bemutatása. De visszatérve a nyárra és a kikapcsolódásra, elsősorban a Monarchia fürdőhelyeire kalauzoló írásunkra hívnám fel figyelmüket. Szerzője nemcsak a fürdővárosok hajdan volt világába enged bepillantást, de feleleveníti az újságírásnak egy elfeledett műfaját, a fürdőlevelet is. Ami anno nem volt más, mint élvezetes és hangulatos beszámoló a fürdőhelyek életéről, társadalmi eseményeiről, az ott felbukkanó nevezetes személyiségekről. Márai Sándor nagynénjének, K. Hrabovszky Júliának, a jó tollú írónőnek alig egy évvel ezelőtt megjelent életrajzi könyvében gyakran találunk utalást arra, hogy maga is küldött beszámolókat újságoknak Erdély, az Adria vagy az olasz tengerpart üdülőhelyeiről. Ahova egyébként manapság is érdemes ellátogatni, mert ki tudja miért, de ezeken a helyeken mintha lelassult volna az idő. A nyári zsúfoltság ellenére intimitásából sokat őrző Abbázia, az Adria partján, múltat idéz, miként a csehországi Karlsbad, Franzesbad vagy Marienbad is. Míg a tengerparti környezetet alig százötven évvel ezelőtt fedezték fel maguknak a pihenni vágyók, az említett „hármas" története régebbre nyúlik vissza és más jellegű pihenést kínál: a környék különböző bajokat gyógyító forrásvizei fürdő- és ivókúrákra épp úgy alkalmasak ma is, mint hajdan, Goethe korában.
Goethe például Marienbadban kúráltatta magát, ott sétált a parkban - ahol emlékét egyébként szobor őrzi - miként tehetjük mi is, vagy behúzód- hatunk a vasszerkezetű impozáns ivócsarnokba, esetleg rácsodálkozhatunk a parkot övező monarchiabeli épületekre. Ma szinte valamennyi gyógykúrát kínáló szálló, az egyikben Ferenc József kezeltette magát, korabeli boudoárja meg is tekinthető. Amíg mindezek a múltat idézik- miképpen a parányi olasz település, Perinaldo is -, addig a hatalmas óceánjáró, amelynek fedélzetére invitáljuk Önöket, a jelenünket mutatja be, a pihenésnek meglehetősen különös és különc formáját kínálva. Töltsék vízen, víz mellett vagy a hegyekben a forró nyári napokat, pihenjenek tartalmasan, s ha ehhez magazinunkat választják, megköszöni Önöknek
Vissza