A város háza

Előszó

Részlet a műből:
"„Városház, a város központjában épített díszes épület, ^ amelyben a tanács székel. Itt nyer elhelyezést a közigaz-
gatást ellátó hivatalos szervezet, ( ) s mint ilyen, az önkormányzati hatalmat, a város gazdaságát, szervezettségét képviseli s így a polgári önérzet régtől fogva arra törekedett, hogy ezt külsőleg is kifejezésre juttassa. Evégből rendesen magas, órával ellátott toronnyal bír, amelynek külső karzatáról régente az éjjeli tűzeseteket figyelték meg. A külső építészeti kiképzés monumentalitását az üléstermek, dísztermek stb. hatalmas arányai adják meg."
Révai Nagy Lexikona
Ha valamire igaz ez a szócikk, akkor Győr Város Házára igaz! Képzeljük el, ha az utazó vagy itt lakó: egyik napról a másikra, nem találná Győr legmeghatározóbb szimbólumát. Szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb épületek is vannak a városban, de Győr így ezzel a „tornyos házzal" ^ ^
Gyor
A város esztétikailag legalább annyival szegényebb lenne, mintha nem lennének a folyói, a Püspökvár és a városra jellemző megannyi érték.
És micsoda előrelátásra vall, hogy az akkor még csak közel 40 ezer lakosú városnak ekkora, impozáns városházát terveztek, olyant, ami Győr városát ma is jelképezi és jellemzi.
Mert olyan ez a város, mint amilyen ez az épület:
- magasba törő tornya példát mutat, fejlődést sugall az alatta nyüzsgő, ipari, kulturális, oktatási, kereskedelmi életnek, ami évről évre gyarapszik,
- fehér színe jelképezi a nyugodtságot, a tiszta célt, a „győrinek lenni" érzést az itt lakó polgároknak.
Az 1898-ban elkészült, 1900-ban felavatott épület megért két világháborút, kigyógyult annak sebeiből, átvészelt egy sötét korszakot sötétszürke színével - ma ismét eredetileg megtervezett fehér színében magasodik a város fölé.
Ami építésének korában „gigantikus" méretűnek tűnt a városhoz mérten, az most léptékhelyes, dicsérve az akkori városatyák és a tervezők előrelátását.
E könyv nekik és Bisinger Józsefnek állít emléket, de szól minden győrinek és a várost szeretőknek is." Vissza

Fülszöveg

Édesanyám - pedagógus lévén - többször is megfordult a városházán, hivatalos ügyeit általában a ibidszinten levő oktatási osztályon bonyolította le.
Néha, mert nem volt engem kire bízni, hát magával vitt.
Amíg Ő intézte dolgait, én amolyan csodálkozó gyerekként csak körbe-körbe nézegettem a folyosón.
Emlékeim szerint óriásnak tűnő képek voltak ott. A folyton morcos portás bácsi minden idegentől azt kérdezte: „Hová teccik, hová teccik?"
És fontosnak látszó bácsik és nénik jöttek-mentek a folyosón és engem mindig furdalt a kíváncsiság: mi van feljebb?
Ma már tudom.
Amióta 1991-ben a munkahelyem lett, azóta büszkén mondom, mutatom ismerőseimnek, ha elmegyek az épület előtt: az ott, az irodám!
És van egy pontja a háznak, amire rápillantok reggelente:
Egy, a déli oldali lábazatban levő csigalenyomat. Ki tette vajon oda, miért? Mert ilyen kőlap nincs több.
Könyvem a Győr Város Háza épületének és történetének bemutatása, egyúttal főhajtás azok előtt, akik létrehozták.
Czvikovszky Tamái Vissza