Silvester Saltus alkímiája

Fülszöveg

Czvikovszky Beáta pszichiáter: a gondolkodás és a lelki jelenségek vizsgálatának, a lélekelemzésnek szakértője. Egy szépíró esetében, aki regényalakjainak belső jellemzésével foglalkozik, ez a hivatás kegyelmi állapot. Az irodalmi műnek - a tanítás és a szórakoztatás mellett - egyébként is elsősorban a nevelésben, a jellemfejlesztésben van különös jelentősége. Valahogy úgy, ahogy a szerző alkimista főhősének megfogalmaztatja:
"...szüntelenül kötelességünk finomítani lelkünk titkos, nemes anyagait, hogy a végső transzmutációban arannyá váljanak."
Az írónő már első könyvében, a verseket és prózai írásokat egyaránt tartalmazó "titokkazal"-ban is ezt a szemléletet és alkotásmódot képviseli. Törekvései még inkább kiviláglanak a mostani, második kötetéből. A regény a reneszánsz, a nagy felfedezések korába, a természettudományok bölcsőjéhez vezeti vissza az olvasót. A színes és regényes korrajz elsősorban a főszereplő, Silvester Saltus egyéniségének, jellemfejlődésének, gondolatvilágának, érzelmeinek és törekvéseinek a bemutatása. Alakja összegyúrt és valós típusa a kor bátor kutató elméinek. Maga a cselekmény pedig epikus megformálása egy sajátos, művelődéstörténeti szimbolikájú élethelyzetnek. Benne a lélekrajz az ábrázolás érzékenységével, a nyelvi kifejezés gazdagságával ötvöződik. A szerző írásművészetének legfőbb ismérve a változatosság: elbeszél, leír, archaizál, monologizál, párbeszédet alkalmaz, tényeket közöl, versbetétet használ, - mikor mire van szükség. A mű legszebb lapjai gyakran lírai fűtöttségűek. Nem véletlenül, hiszen az alkotó egyszersmind költő is, gondos és tudatos stiliszta, jó tollú író, akinek a tárgyi tudás mellett gyakorlati jártassága is kitetszik a kötetből.
Fülöp Lajos Vissza