A budaörsi római katolikus plébániatemplom

Előszó

Részlet:
A templom története
A mai templom középkori elődjéről nagyon kevés forrás tanúskodik. Annyi bizonyos, hogy már a XI. században temetkeztek Örs falu (okleveles említése: Ewrs, Vrs, Evrs) belterületén és déli határában. A falu kedvező földrajzi helyzeténél fogva (közeli dunai átkelőhely, Fehérvárra vezető út) és az itteni dombok szőlészeti hasznosítása nyomán valószínűleg a honfoglalás óta lakott település. Egyházkormányzatilag az 1000 körül alapított veszprémi püspökség területéhez tartozott. A Szent Márton tiszteletére felszentelt egyház a tabáni Szent Gellért-egyház kápolnája volt. A tabáni egyház - királyi kápolna lévén - a király kegyurasága alatt állott, a hozzátartozó filiák felett az uralkodó hatalma érvényesült, így az örsi kápolna felett is. Árpád-házi IV. Béla király (1235-1270) a saját és családja lelki üdvére a Szerémségben alapított bélakúti (ma Pétervárad, Szerbia) ciszterci apátságnak adományozta a Szent Gellért egyházat, minden filiájával együtt. Településünk első hiteles írásos említése az 1243-ban a király által kiadott oklevél (ecclesia) sancti Martini in Ewrs). Az adomány egyben azt is eredményezte, hogy Örs falu bár a veszprémi egyházmegye területén feküdt, de az esztergomi érsek joghatósága alá került. Ez egy, a középkor folyamán végighúzódó pereskedés alapja lett a két egyház között, amelyet több pápai bulla, királyi oklevél sem tudott megnyugtatóan rendezni. A per az örsi és a sasadi egyházi tized feletti rendelkezés körül folyt, amely az itteni szőlőknek hála, elég tetemes bevételt jelentett. A település gazdagságát a XIII. század közepétől királyi székhellyé vált Buda közelségének köszönhette, ugyanis a (buda)örsiek jó áron értékesíthették borukat és terményeiket a budai piacokon. A korabeli írott forrásokból kiolvasható, hogy a falu egészen Buda 1541-ben történt elfoglalásáig királyi tulajdonban gyarapodott. Ettől kezdve a török kézre került hódoltságba esett Budaörs is, ahol a Budai szandzsák 1562. és 1580. évi adóösszeírásban maga az örsi templom szőlője is adóalanyként szerepelt. A Habsburg- és a Török Birodalom között dúlt tizenötéves háború (1591-1606) a falu történetében súlyos tragédiába torkollott. Pálffy Miklós esztergomi várkapitány 1596. április 6-án Budaörs és Budakeszi lakosságát összeterelte, majd áttelepítette őket Érsekújvár környékére. A település ezzel valószínűleg teljesen lakatlanná vált. A hátrahagyott templom pedig a közeli harcterület miatt is az enyészet martaléka lett.
Az 1721-től Budaörsre betelepülő németek Budára, Törökbálintra, Torbágyra és Budakeszire jártak szentmisékre, emellett a község birtokosa, Gróf Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna grófnő megengedte számukra, hogy kastélya házi kápolnáját - amely a mai Posta épületében volt - liturgikus célra használhassák. Vissza