Belgyógyászati propedeutika

Előszó

A belgyógyászatról általában

A belgyógyászat /belorvostan/az orvostudománynak az a része, mely gyakorlati szempontból foglalkozik a belbeteg emberrel: tehát a belbetegségek felismerését, gyógyítását és megelőzését tárgyalja.
Az orvostanhallgató a belgyógyászati tanulmányok megkezdésekor találkozik első alkalommal a gyakorlati orvostudománnyal és annak tárgyával, a beteg emberrel.- A belgyógyászati propedeutika oktatása ebből ,a szempontból döntő fordulatot jelent az orvosi tanulmányokban. A* belgyógyászat nemcsak az elméleti tanulmányoknak, tehát a kórbonctannak, kórélettannak, gyógyszertannak stb. gyakorlati alkalmazása, hanem egyúttal a beteg emberrel való foglalkozásnak tudománya is. A belorvostan tehát olyan ismeretek összessége, melyeket nagyrészt gyakorlatilag kell elsajátítani.
Ugyanakkor mikor a belgyógyászat az elméleti tárgyak gyakorlati szintézisét jelenti, egyúttal kiinduló pontja a többi speciális orvosi szakoknak. Jól képzett sebész, nőorvos, szemész csak abból válhatik, aki alaposan elsajátította a belgyógyászat elemeit. Aki a keringési elégtelenség, a collapsus, a belső szekréciós korrelációk fogalmával és klinikumával nincs teljesen tisztában, abból általában jó szakorvos nem válhatik. Éppen a belgyógyászatnak ezeket az alapvető elemeit, - melyre minden orvosnak feltétlenül szüksége van, - kell a belgyógyászati propedeutikában elsajátítani. Vissza