Fülszöveg
Cziráki Lajos 1944-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten, Szőnyi István osztályában.
1940-ben a Szinyei Társaság festészeti díját kapta meg, Az 1942/43. és az 1943/44. akadémiai évekre a magyar állam római ösztöndíjában részesült. Ezenkívül számos egyéb művészeti díjat kapott (többek között 1986-ban a Munkácsy-díjat).
1945-46-ban hosszabb időt töltött Colmarban. Ebben az elszászi városban ismerkedett meg Otto Dix művészetével és került szemtől szembe Matthias Grünewald hatalmas művészetével. E nagy találkozások nyomán támadt föl benne az igény, hogy újból önvizsgálatot tartson. 1946-ban hazatérve a mestere iránti kötelező hűtlenség erőszakos visszavonulásra késztette. Így önként vállalt magányában alakította ki saját világát.
Képei számos külföldi kiállításon szerepeltek (Róma, Stockholm, Moszkva, Krakkó, New Jersey). Több önálló tárlaton mutatta be munkáit: Győr, Budapest, Colmar. Jelenleg Győrött él és dolgozik.
1996-ban, a pápalátogatás kapcsán, megbízást...
Tovább
Fülszöveg
Cziráki Lajos 1944-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten, Szőnyi István osztályában.
1940-ben a Szinyei Társaság festészeti díját kapta meg, Az 1942/43. és az 1943/44. akadémiai évekre a magyar állam római ösztöndíjában részesült. Ezenkívül számos egyéb művészeti díjat kapott (többek között 1986-ban a Munkácsy-díjat).
1945-46-ban hosszabb időt töltött Colmarban. Ebben az elszászi városban ismerkedett meg Otto Dix művészetével és került szemtől szembe Matthias Grünewald hatalmas művészetével. E nagy találkozások nyomán támadt föl benne az igény, hogy újból önvizsgálatot tartson. 1946-ban hazatérve a mestere iránti kötelező hűtlenség erőszakos visszavonulásra késztette. Így önként vállalt magányában alakította ki saját világát.
Képei számos külföldi kiállításon szerepeltek (Róma, Stockholm, Moszkva, Krakkó, New Jersey). Több önálló tárlaton mutatta be munkáit: Győr, Budapest, Colmar. Jelenleg Győrött él és dolgozik.
1996-ban, a pápalátogatás kapcsán, megbízást kapott arra, hogy fesse meg II. János Pál pápa győri szentmiséjének oltárképét.
"A tér hitelesen alig fotografálható: szinte mindig csalódást okoz az így készült kép. A csend pedig megfoghatatlan, mélységében alig mérhető. Mindkét közegben fennáll a veszélye annak, hogy darabokra törik a visszhang, amit az időben (ebben a tagolt tartamban) tétovázó emlékezet alig képes újból összerakni. A fotografált tér csalókaságát (jól tudjuk) a harmadik dimenzió igénye okozza, az álmok mérhetetlen csendjében viszont a tér törvényszerűségei szinte megszűnnek, s bohókás mivoltuk élvezi a részegítő törvénytelenséget... Talán a művészetek világa jelentheti azt a szférát, ahol a ébrenlét törvényszerűségei és az álmok törvényt nem tisztelő szemtelenségei hitelesen képesek együtt élni utánozhatatlan egységben. De néha mégis úgy tűnik, mintha az álmok bizonytalannak látszó kötelékeit kívülről bogozná, szőné valaki, aki az ébrenlét ura is egyúttal: ő szövi bele az álmok tanulságait az ébrenlét állapotába (ha kell, akár sorsdöntően is)."
Vissza