A Nemzetközi Előkészítő Intézet mérnöki szakirányú hallgatóinak magyar nyelvkönyve II.

Előszó

Részlet a könyvből:
A TENGER MÉLYÉN
Szépség és veszély, szórakozás és munka, sport és tudomány találkozik akkor, amikor az ember lemerül a tenger mélyére. Ebbe az idegen világba is az vezette le, ami minden tudományos felfedezés elindítója: a kíváncsiság. A tenger mellett élő népek régóta ismerik a tenger ezernyi szépségét, hasznát és veszélyét. Pedig csak kívülről látták: a felszínén úszó hajókról próbálták meghódítani. Csak kevesen voltak azok, akik 1-2 percre el mertek szakadni az életet jelentő levegőtől, s néhány méternyire behatoltak a "csend világába". Volt, aki szórakozásból, sportból tette, legtöbben azonban így keresték meg a kenyerüket. Nehéz és veszélyes munkával hozták felszínre a part mentén élő értékes tengeri állatokat. Az első búvárfelszerelések elkészítését az tette szükségessé, hogy a víz alatti építkezéseknél, elsüllyedt hajók kiemelésénél és egyéb munkáknál hosszabb ideig kellett a mélyben maradni. A búvároknak az űrhajósokéhoz hasonló, légmentesen zárt ruhája azonban csak bizonyos feladatoknál vált be. Ugyanaz jelentette a hátrányukat, mint ami az előnyüket. Az, hogy a búvár a felszínről vezetéken keresztül kapja a levegőt, egyúttal lényegesen korlátozza szabad mozgását. A XX. század elején oldották meg a búvárok önálló levegőellátását úgy, hogy speciális tartályokban 100-150 atmoszféra nyomású sűrített levegőt vittek magukkal. Egy francia kutató így mondja el az első ilyen készülékkel végzett kísérletét: - A készülék összesen kb. 30 kg súlyú volt. Úgy terveztük meg, hogy az ember éppen lebegjen vele a vízben. Függőlegesen haladtam lefelé, lábammal hajtva magamat. Mikor kiengedtem a tüdőmből a levegőt, s egy ideig nem vettem lélegzetet, gyorsabban süllyedtem. Testem térfogata ugyanis csökkent, s így csökkentette a víz felhajtó erejét is. Ha mély lélegzetet vettem, lassan emelkedni kezdtem felfelé, mivel testem fajsúlya így kisebb lett. Leértem 10 méter mélyre. A nyomás itt kétszer akkora, mint a felszínen, én mégsem éreztem. Vissza