Czinke Ferenc gyűjteményes kiállítása

Előszó

Nem mindennapi élmény, ha az ember barátja vállalkozásaiban nemcsak a sorsközösség próbát állt kapcsolatait - tehát az igazi barátságot - köszönti, hanem egy alkotót is; alkotót, akinek munkássága értékteremtően részese a kortárs művészetnek. Mert nem lehet kétséges, hogy a mesterségbeli felkészültség és a művészi magatartás egységében megvalósuló színvonal Czinke Ferencet mai magyar grafikánk egyik legrangosabb és legeredetibb művészévé avatja, s megtisztelő számomra, hogy baráti köréhez sorolhatom magam. Érthető tehát, hogy őszinte tisztelettel és szeretettel ajánlom szűkebb hazája művészetét szerető lakosainak figyelmébe Czinke Ferenc reprezentatív kiállítását. Ez a tárlat minden bizonnyal erősíteni fogja a kapcsolatot az alkotó és közvetlen környezete emberi közege között, és eseménye lesz az ország ez évi kiállítási programjának is.
Nem volt könnyű, csak diadalokat ismerő útja Czinke Ferenc művésszé érésének, s művészete kiteljesedésének. Indíttatása sem kényeztette el; a felszabadulás előtti kor szegénysége csak a tisztességet adhatta útravalóul. A háború, halált félni tudó katonát csinált a gyerekemberből; igazi lehetőség csak a felszabadulással teremtődött a tehetsége előtt. Az új élet forgatagában előbb meg kellett találnia a hivatás útját, majd a tanulás és mesterséggyakorlás folyamatosságában kellett megalapozni, és teljessé tenni az alkotói tevékenységet. Harc volt, sikeresen megvívott harc, olyan, amely próbára tesz tehetséget és emberséget. Mindkettő állta a próbát. Vissza