Czine Mihály (dedikált példány)

Előszó

Czine Mihály hatvanéves. Irodalomtörténészként, kritikusként, a népi irodalom és a határainkon túli magyar irodalom elkötelezett számontartójaként és közvetítőjeként közel négy évtizede van jelen irodalmi és közgondolkodásunkban. Élet- és irodalomszemléletét a szülőföld, a szatmári szűkebb pátria indíttatása mellett Móricz, Ady, a népi írók, elsősorban Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter, Szabó Pál emberi és írói példája alakította. A kortárs-írók népes táborából is azok álltak és állnak hozzá legközelebb, azokról szól és ír a legszeretteljesebb hangon, akiknek műveiből a reménytelennek tűnő helyzetekben is a jövőben való hit, az értelmes küzdelem felvállalása, a jobbító tenniakarás sugárzik. Ezért érezheti lelki testvérének Nagy Lászlót, Simon Istvánt, a fiatal Juhász Ferencet, Váci Mihályt, Sütő Andrást, Dobos Lászlót, Utassy Józsefet és Farkas Árpádot, hogy csak néhányat említsünk az általunk is becsült, szeretett névsorból. A népből jött értelmiségi olyan példaértékű képviselője ő, akinél ez az indíttatás és kötődés az egész nép története és sorsa és a nemzeti kultúra minden értéke iránti fokozott felelősségérzettel jár együtt. Védeni, menteni akar mindent ami érték. Rendületlenül hisz az irodalom emberformáló erejében, felfedezett kincseit, értékeit tovább akarja adni, meg akarja osztani a közösséggel. A jó irodalom - vallja - "nemcsak szórakoztat, nemcsak ismeretet ad. Ébreszt, tudatot formál, közösségbe fog, segít megvalósítani az emberben rejlő lehetőségeket." (Id. 514. t.) Ezért törekedett és törekszik arra, hogy saját tudományterületét mindenki számára érthető nyelven, szépírói stílusigénnyel, hatásosan és hatékonyan művelje. Vissza