Előszó
2002. március 5-én került sor Pécsett, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara konferenciatermében, az immár másodízben megrendezett Mundulavirágzási Tudományos Napok konferencia-sorozata...
Tovább
Előszó
2002. március 5-én került sor Pécsett, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara konferenciatermében, az immár másodízben megrendezett Mundulavirágzási Tudományos Napok konferencia-sorozata keretében a "Zarándokutak. Vallástudományi töprengések a harmadik évezred küszöbén" című konferenciára. Ez a kötet - melynek megjelenését a PTE Rektora tette lehetővé, amit ezúton is megköszönnek neki a szerzők - e konferencia előadásait tartalmazza, elsősorban azért, hogy érdeklődő hallgatóink és mások számára is hozzáférhetővé tegyük az elhangzottakat.
A címben - Zarándokutak - megjelölt téma a vallástudományok komplex, szerteágazó, izgalmas területéhez kapcsolódik. A résztvevők a tematikát és a közelítésmódokat illetően is sokrétű, színes, gazdagon illusztrált, sokféle elágazó, de mégis találkozó gondolatmenetű előadásokat hallhattak, s e kötetben az érdeklődők erről olvashatnak. A bevezető előadás - Értékek harmóniája a világvallásokban - átfogóan, az összehasonlítás módszerét alkalmazva, széles horizontú képet fest a vallási értékek világáról, távlati rálátást biztosítva arra a sokszínű valóságra, amelynek speciális területeit a további előadások tárják fel. Ezeknek során a Zarándokutak témamegnevezés részint konkrét, részint jelképes zarándoklatokat jelöl. A zarándoklatnak, mint a vallásos hitélet nagysúlyú mozzanatának misztikus tartalmát és konkrét gyakorlatát mutatja be három előadás; a hinduizmus, az iszlám és a sintoizmus-buddhizmus értelmezésében, világlátásában. A kereszténység nagyrészt hazai tájakra vagy a környező országokba irányuló zarándoklatainak gyakorlatát a néprajz, illetve a turisztika oldaláról közelíti két további előadás. A zarándoklatnak, mint mélyértelmű vallási motívumnak némileg elvontabb értelmét ugyancsak két előadás elemzi; az egyik az ószövetségi zsoltárok kontextusában, a másik a görög patrisztika gondolatvilágában. A sorrendben az utolsó, befejező előadásban még áttételesebben, a kereszténység egysége megteremtésére irányuló erőfeszítésekre vonatkoztatottan jelenik meg a zarándokút motívuma, ismét szélesebbre nyitva a gondolkodás fókuszát, azt az ökumené törekvésére, a vallási irányzatok viszonyára, közeledésük, bonyolult problematikájára irányítva, visszatérve így a vallások világa általánosabb kérdésköreihez.
Reméljük, hogy a konferencia résztvevőinek körében kialakult pozitív fogadtatás után a kötet tartalma olvasóink tetszését is elnyeri.
Vissza