Válasz gróf Károlyi Imrének "A kapitalista világrend válsága" című könyvére

Előszó

Gróf Károlyi Imre „a Kapitalista világrend válsága" cím alatt közzétett tanulmánya hatásában, a hozzáfüződő fejtegetésekben olyan hullámokat vetett föl, aminőket sokkal mélyebben szántó és e nagy kérdés gyakorlati megoldását, mint okainak kifürkészését nálánál sokkal előbb szorgalmazó íróknak munkája a magyar közvélemény előtt elérni nem tudott. Mi az oka ennek a hatásnak ? Elsősorban az a különös helyzet, amely a munka és írója között fennáll. Gróf Károlyi Imre nemcsak egy ősrégi család tagja, akit a mai magyar rendszer exponenseihez rokoni szálak fűznek, nemcsak nagyvagyonú mágnás és egyik legelőkelőbb pénzintézetünk vezérférfia, de mindenkinek élénk emlékezetében él az a bátor és előrelátó föllépés, amellyel - igaz más utakon - a háború utolsó évében a magyar összeomlást megakasztani kívánta. Van valami különös abban, amikor a történelmi tradició és a nagytőke embere a mai termelési rendről megállapítja, hogy „annyi igazságtalanságot, annyi intézményes embertelenséget foglal magában, amelyet a köz- és magánjótékonyság csak szórványosan, ötletszerűen és a szükséghez képest meg nem felelő mértékben képes ellensúlyozni és enyhíteni" és így ezt a világrendet nem tudja úgy elképzelni, mint egy, a mainál magasabb erkölcsi alapon álló emberiség további evolúciójának végleges alapját, utolsó állomását. Elgondolása mégis a jelen fejlődési fokon, a vagyonszerzést, a leszármazokról való gondoskodást, az egyéni kezdeményezést, szóval a mai gazdasági rend alapelveit tartja legmegfelelőbbnek és bármennyire hangsúlyozza is a két termelési rend közötti kopromisszum szükségességét, alapjában véve a kapitalista termelési rend megmentése áll fejtegetéseinek középpontjában. Vissza