A kézügyesség iskolája I.

Előszó

Ma már alig van zongorázó, aki Czerny "Schule der Geläufigkeit" című művét ne "tanulta" volna. És mégis hányan eredménytelenül. Ennek okát főképp abban látom, hogy közkézen forgó kiadványaink, melyek nagyrészt csupán a Czerny által leírt kottafejeket tisztelik, de a mester szellemét és szándékát semmi se veszik (sőt kipróbált ujjrendjét is - csakhogy mást, újat hozzanak - elvetik) sem az érdeklődést, sem a szeretetet e nagybecsű mű iránt nem költötték fel anyira, hogy a tanuló kellő buzgalommal és lelkesedéssel látott volna hozzá munkájához. A címben foglalt "iskola" szó már magában véve is elég, hogy ezt a művet némelyek pusztán száraz, technikai anyagnak tekintsék, amelyen mielőbb túl kell esni, hogy "zenét" tartalmazó más egyébbel szórakoztassanak és másokat is szórakoztassanak. Persze ebben van valami igazság, de a tanuló rendszerint hamisul értelmezi. Az általunk - nem bizonyos, hogy helyesen, de jóhiszeműleg - "A kézügyesség iskolájá"-nak nevezett mű tényleg a technikai képzésre, a kéz ügyességének fejlesztésére és 3 év tananyagául van szánva. Annak, aki másnemű zenei feladatokat és ezeknek megoldását nem keresi benne, annak csakugyan száraz tanulmány. Mi Czerny mesteri kezét, zeneszerzői képességeit, sőt invencióját most már tisztán és teljes jelentőségükben látjuk - és nagy mértékben éppen az op. 299-ben -, főként ha újabb pedagógusainak hasonló kísérleteit lépésről lépésre követjük.
Oda is igyekeztünk tehát, hogy jegyzeteinkkel, melyeket az egyes tanulmányokhoz írtunk, a növendéket nemcsak tájékoztassuk lehetőleg minden irányban, hanem hogy a mű iránt való szeretetet is felköltsük. Bízunk némileg a sikerben, mert bízunk abban, hogy a tanuló meglátja majd azt a szeretetteljes munkát, melyet végeztünk. Nagyon sajnáljuk, hogy a Czerny által revideált legelső kiadást nem kaphattunk volna Liszt Ferenc mesterének akaratához, pedagógiai utasításaihoz. Vissza