Az elfuserált kert megmentése

Fülszöveg

Előszó
Ez a könyv a télikertben íródott, ahol színes szagos (vagy inkább büdös) növények élik mindennapjalkat. Azt hiszem apukám ezekben a kis, furcsa, olykor rémisztő teremtményekben lát valamit, de hogy mit, azt senki sem tudja, hiszen azok, akiket a növények világa nem fogadott be, nem érthetik meg a magánéletüket. A család legtöbb tagja nem lát mást a csodából, csak néhány furcsán kltürem-kedő képletet a föld- vagy ka-vlcságyásból. Az elfuserált kertjeink további elfuserálása tavasszal kezdődik, amelyről irodalomórán sok dolgot tanultunk úgy, mint a megújulás szimbólumáról, ám a ml családunk számára ez az év első megmérettetése. A leanderek Ilyenkor költöznek föl a pincéből, és mint megannyi vénkisasszony ülnek sorban a fürdőkádban, mivel poros levél nem illik az ilyen kis szépségekhez. A Czauner-házban azonban a növények nemcsak a kedves oldalukat mutatják, valahogy érzik, hogy itt bármit megtehetnek, soha nem lesznek kirakva, sőt, minden szörnyűséget örökbe fogadunk, a... Tovább

Fülszöveg

Előszó
Ez a könyv a télikertben íródott, ahol színes szagos (vagy inkább büdös) növények élik mindennapjalkat. Azt hiszem apukám ezekben a kis, furcsa, olykor rémisztő teremtményekben lát valamit, de hogy mit, azt senki sem tudja, hiszen azok, akiket a növények világa nem fogadott be, nem érthetik meg a magánéletüket. A család legtöbb tagja nem lát mást a csodából, csak néhány furcsán kltürem-kedő képletet a föld- vagy ka-vlcságyásból. Az elfuserált kertjeink további elfuserálása tavasszal kezdődik, amelyről irodalomórán sok dolgot tanultunk úgy, mint a megújulás szimbólumáról, ám a ml családunk számára ez az év első megmérettetése. A leanderek Ilyenkor költöznek föl a pincéből, és mint megannyi vénkisasszony ülnek sorban a fürdőkádban, mivel poros levél nem illik az ilyen kis szépségekhez. A Czauner-házban azonban a növények nemcsak a kedves oldalukat mutatják, valahogy érzik, hogy itt bármit megtehetnek, soha nem lesznek kirakva, sőt, minden szörnyűséget örökbe fogadunk, a legrosszabb és leggonoszabb fajtát Is. Nem elég az, hogy befogadjuk a kert rémeit, de még tudatosan vásároljuk Is őket azzal a céllal, hogy majd a papa megszelídíti őket a kísérleteivel. A normális növényeket pedig furcsa, néha amorf formákra nyírja. Apukám egyik kedvence a vad agávé. Születésnapjára kapta, miután több hónapig győzködött minket arról, hogy ez lenne
kertünk gyöngye. Hittünk is neki, így egy kellemes délután elmentünk egy közeli növényke-reskedésbe és beszereztük ezt a szokatlan, polipszerű tövises élőlényt. El is helyeztük méltó helyén, a kert közepén. Az udvar valóban Idilli képet mutatott, minden zölden, bordósan, lilán és a rózsaszín árnyalataiban pompázott. Az agávé pozsgás levelei tompán fénylettek reggelente, így a papa elégedetten nézegette hajnali órákban a hálószoba ablakából. Ezt a csodás paradicsomi képet, csak Ramses ebünk újonnan fölvett furcsa szokása zavarta meg. Ha kiment a kertbe, csakis oldalt közlekedett, ha pedig játék közben a sípoló gumikrokodil megközelítette az agávét, inkább úgy tett, mintha nem Is
Ramses és a kert
látná, és gyorsan beszaladt a házba. Kezdetben kiskutyánk bizarr viselkedése föl sem tűnt, ám két héttel az új növény érkezése után észrevettem, hogy az agávé mindig ülepen döfi Ramsest, ha csak alkalom adódik rá. Ezek után nem csoda, hogy család követelte a vérmes növény eltávolítását, de a papát nem lehetett meggyőzni. A kert gyöngye a helyén maradt és immár négy éve tartja rettegésben a családot. Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretnék, hogy gyakrabban gyűljön össze a család egy kerti partira, ahol nem kell szégyenkezni a kiégett fű miatt, és azoknak, akik inkább elűzni szeretnék a rokonokat, büdös és szúrós növények hadával.
Czauner Borbála Vissza