Kaputt

Előszó

Curzio Malaparte (1898-1957)
Alig van a modern olasz irodalomnak Malaparténál ellentmondásosabb és vitatottabb alakja. „Átkozott toszkán" volt, aki az olasz társadalmi és szellemi élet elmúlt négy évtizedében kíméletlenül átkozta a képmutatást, az emberi méltóságot semmibe vevő diktátorokat, és akit ezerszer is elátkoztak. Az elmúlt évtizedek olasz irodalmában olyannyira elterjedt és népszerű gondolati széppróza egyik legkiemelkedőbb művelője ő, aki közéleti gondokkal küzdő riportjaiban, tanulmányaiban, novelláiban, drámáiban és költeményeiben az emberi jogokat védelmezte. A humánumért lelkesedett, de a kor, amelyben élt, nem volt lelkesítő az ő számára. Támadott tehát mindent és mindenkit, amiben, és akiben hibát talált. Gyakran még barátait sem kímélte. Támadta önmagát is, régi és új tévedéseit. Műveiből hiányzik minden lojalitás. Kritikusi ostorát csak akkor dobta félre, amikor üldözöttekkel, emberségükben megalázottakkal találkozott. Együtt érző melegséggel, őszinte megértéssel beszélt mindig ezekről az emberekről, hogy annál ridegebb és metszőbb iróniával vetkőztesse pőrére az üldözőket, a képmutatókat. Kortársai tartottak tőle. Művei általában vihart kavartak. Ellenségei és üldözői száma egyre nagyobb lett, barátainak nagy része pedig nem tudott kiigazodni nyugtalan életén, pályájának és irodalmi munkásságának meghökkentő fordulatain. Enfant terrible - mondogatták, aki annak ellenére, hogy apja német volt, olaszabbnak tartotta magát az olaszoknál. A fasiszta párt tagja, akit Mussoliniék börtönbe vetettek, és öt évre száműztek. Olasz haditudósító, aki a keleti fronton a szövetséges német hadsereg harci módszereit és a német vezérkart támadta. A Gestapo üldözöttje, akit Badoglio hívei börtönbe zártak csakúgy, mint a német hadakat Itáliából kiszorító angolok, amerikaiak és az új közigazgatás emberei. Vissza