Fülszöveg
Tanított középiskolában, tanított főiskolán, ma az ELTE habilitált professzora.
De csak Tanár úrnak szólíttatja magát.
Egerben lakik, de Sopron, Szombathely, Győr; Pécs, Debrecen vagy Szeged... egyetlen hívó szóra vonatra ül, s megy. Könyvet bemutatni, kiállítást megnyitni, irodalmi folyóiratot szerkeszteni. Örül, ha segíthet. Lektorként, szerkesztőként, szakértő- vagy opponensként a szakmájában, és őszinte szóval, olykor akár kegyetlennel is, ha az etikum, a kézzel meg nem fogható érték a beszélgetés témája. Közel tíz éve ismerem, de még nem sikerült nyomára bukkannom, mitől ilyen fáradhatatlan.
Jeszenyinre Szentpétervárott, Németh Lászlóra meg egy egyetemi kollokvium kapcsán talált. Azóta kutatja az életüket, kutatja a munkásságukat. Egy életre való program mellett elkötelezve önmagát.
Ezt a könyvet barátainak, tisztelőinek - és az ő - írásaiból rakták össze a szerkesztők.
A „Ne tanulj te többet, fiam, mint amennyit mi idehaza dolgozunk!" útrabocsátó apai intelme a...
Tovább
Fülszöveg
Tanított középiskolában, tanított főiskolán, ma az ELTE habilitált professzora.
De csak Tanár úrnak szólíttatja magát.
Egerben lakik, de Sopron, Szombathely, Győr; Pécs, Debrecen vagy Szeged... egyetlen hívó szóra vonatra ül, s megy. Könyvet bemutatni, kiállítást megnyitni, irodalmi folyóiratot szerkeszteni. Örül, ha segíthet. Lektorként, szerkesztőként, szakértő- vagy opponensként a szakmájában, és őszinte szóval, olykor akár kegyetlennel is, ha az etikum, a kézzel meg nem fogható érték a beszélgetés témája. Közel tíz éve ismerem, de még nem sikerült nyomára bukkannom, mitől ilyen fáradhatatlan.
Jeszenyinre Szentpétervárott, Németh Lászlóra meg egy egyetemi kollokvium kapcsán talált. Azóta kutatja az életüket, kutatja a munkásságukat. Egy életre való program mellett elkötelezve önmagát.
Ezt a könyvet barátainak, tisztelőinek - és az ő - írásaiból rakták össze a szerkesztők.
A „Ne tanulj te többet, fiam, mint amennyit mi idehaza dolgozunk!" útrabocsátó apai intelme a kapuvári vasútállomáson, amely az akkor a győri bencés gimnázium távolába szakadó nagygyereknek szólt, mértékadó normává nemesült benne. (Édesapjától a keresztségben örökölt vezetékneve elé édesanyjától, az azóta közülünk elment Csiszár Gizellától kérte örökbe a Cs. kezdőbetűt. Tiszteletből. Fiúi szeretetből.)
Személyesen kéri számon rajtad, ha megtehetnéd, de nem teszed meg. Morog rád és ostoroz, ha nem úgy sáfárkodsz az erőddel - a lehetőségeiddel - ahogyan az Illyés Gyula szellemében elvárható: „A tehetség nem afféle ajándék, amellyel sarokba lehet vonulni magánüdvű szeszkortyingatásra. Kölcsön az, letét, amelyről számadást az Isten vagy az ördög vár..."
Kapásból idézi a klasszikusokat. Magyarul, latinul, oroszul vagy ógörögül. Mégsem érzed magad kevesebbnek nála, mert a társaságában vagy. És nem kérkedik, hanem tanít. Még amikor kérdez is. Ez van a vérében.
Édesapja parasztembert, földművelőt akart belőle nevelni. Kaszál is olyan rendet a sarjúból, mint sokan mások nem. Műveli, mint ahogy azt kell, kertecskéjét a városszéli hobbytelken, s kosárszám' kínálja neked nyaranként az almát, a földiepret - mikor melyiknek van idénye. E sorok írója mézpergetésre „fogta be" már nem egyszer az ELTE professzorát, s a tudósember abban is derekasan helytállt.
Ingázik. Naponta ingázik lakhelye és a székesfőváros között. Otthonának tekinti a hevesi megyeszékhelyt. Csinált már neki irodalmi folyóiratot, állított össze a „Tájhaza" szellemiségének jegyében antológiát, s földolgozta az itt élt - és élő - irodalmárok munkásságát. Az adható legmagasabb, a Pro Agria kitüntetést kapta meg tőle cserébe.
Elkötelezettség? Emberszeretet? Vagy egyszerűen csak életforma? Nem tudhatjuk. 1946 februárjának 11-dik napján mindenesetre új élet született a kapuvári Varga Istvánék otthonában. Az ősöktől örökölt szokások szerint pedig - mit is akarhattak volna mást - igaz embert akartak faragni a kis jövevényből a szülők.
Őket illetné hát tán leginkább a köszönet, hogy sikerült nekik...
Vissza