Fülszöveg
Vlagyimir Szorokin, a mai orosz irodalom nemzetközi sztárja, nagy kísérletezője és igazi botrányhőse. Különös, gyakran utópisztikus világát, a vad nyerseség és a költőiség végletei közt mozgó, egyedi stílusát a magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján ismeri, amely mind könyv formában, mind színpadi változatban nagy sikert aratott. Szorokin valós tényből, képzeletből, politikumból és költészetből, ösztönből, kínból, erőszakból szőtt fantasztikus világa nem ismer gátakat és határokat. Meg is gyűlik a baja az erkölcscsőszökkel, a konzervatív kritikával és időnként a hatóságokkal is. Olyannyira foglalkoztatja az orosz történelem mély elnyomás- és erőszakhagyománya, hogy sikerült „az orosz I de Sade" címkét is magára ragasztatnia. „Az erőszakot gyerekkorom óta úgy élem meg, mint valami természeti törvényt, az elnyomás pedig a mi országunk sötét energiája" - mondta a Der Spiegelnek egy 2007-es interjúban, amelyben elismeri: az erőszak valóban központi szerepet játszik...
Tovább
Fülszöveg
Vlagyimir Szorokin, a mai orosz irodalom nemzetközi sztárja, nagy kísérletezője és igazi botrányhőse. Különös, gyakran utópisztikus világát, a vad nyerseség és a költőiség végletei közt mozgó, egyedi stílusát a magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján ismeri, amely mind könyv formában, mind színpadi változatban nagy sikert aratott. Szorokin valós tényből, képzeletből, politikumból és költészetből, ösztönből, kínból, erőszakból szőtt fantasztikus világa nem ismer gátakat és határokat. Meg is gyűlik a baja az erkölcscsőszökkel, a konzervatív kritikával és időnként a hatóságokkal is. Olyannyira foglalkoztatja az orosz történelem mély elnyomás- és erőszakhagyománya, hogy sikerült „az orosz I de Sade" címkét is magára ragasztatnia. „Az erőszakot gyerekkorom óta úgy élem meg, mint valami természeti törvényt, az elnyomás pedig a mi országunk sötét energiája" - mondta a Der Spiegelnek egy 2007-es interjúban, amelyben elismeri: az erőszak valóban központi szerepet játszik írásaiban, és ez tudatos írói magatartás. „Az elnyomás és az erőszak ott van minden államhivatalnok hatalmi arroganciájában, ott a Kreml szuperhatalmi mentalitásában."
2028-ban járunk ismét, Az opricsnyik egy napja világában, amelyről ezúttal körképet kapunk. A Rettegett Iván-i rémuralmat a nemzeti giccsel egyesítő, „újjászületett" Oroszország már túl van a vörös és szürke „zavaros időkön". Most a Nagy Falat építi, mely elkeríti az országot a külső ellenségektől, főként a Nyugat szabadosságától. Közben az Uralkodó vezetésével a titkos rendőrség és az opricsnyikgárda kemény harcot vív a belső ellenség ellen. Szorokin bámulatos fantáziával és nyelvi leleménnyel festi elénk ennek a riasztó, a középkori cárizmus, a kommunizmus és a fasizmus egynémely borzalmait már újraegyesítő, de egyelőre még viszonylag szelíd - édeskés és giccses - diktatúrának egy-egy szeletét: a Nagy Fal építésének egy napját, a szexre kiéhezett Uralkodónő ábrándozását, egy kocsmát, ahol a „hóhérok" épp megvitatják a vesszőzés és a korbácsolás előnyeit és hátrányait, egy nyilvánosházat, melyben az állami opricsnyik urat kényeztetik a leányok, egy ellenzéki gúnyirat szerzőjének kegyetlen kihallgatását, egy ellenzéki összejövetelt, melynek tagjai kábítószer hatása alatt álmukban farkassá válva darabokra szaggatják az Uralkodót és hozzátartozóit - s végül feltűnik Komjaga, az első kötet főhőse is, miután Papát, az opricsnyikok vezetőjét letartóztatták. S ki tudja, mi következik, miután Oroszország újra felbolydult, mert elfogyott a gazdagság és nemzetközi tekintély forrása a gáz?...
Vissza