Csütörtökünnep

Előszó

Miért ír a mai magyar drámaíró mai magyar drámát? Ahogy mondani szokás: "jó kérdés". Érvényes felelet nincs. Ám ha azt kérdezzük: - Miért ír drámát Thuróczy Katalin? - valakivel könnyebb a dolgunk. Ő ugyanis azért ír, mert számára ez a természetes. A vérében van.
Az igazi színi szerző - a szakmai közvélekedés szerint - nem csupán a nézőtérről, hanem a szakmai közvélekedés takarásából is látja a látnivalót. Nem csupán ismeri, hanem tudja a színházat, kívülről-belülről, mert az életet. Thuróczy ilyen szerző. Színészek, rendezők, súgók, ügyelők, öltöztetők és öltözők ismerőse és ismerője.
Darabjaiban azonban mindez nem bennfentességet, hanem bensőségességet eredményez. Mint például a Futam iksz című "mobil darabban", ahol a színen az öltözőt látjuk, míg "odakint"a Cyrano előadása dübörög, s a verses romantikus hősdráma árnyékában zajlik a "játszó személyek" igencsak prózai, minden romantikától mentes élete. A szerző olyannyira partnerének tekint a művét előadó társulatot, hogy instrukcióiban (nem kis rizikót vállalva) egyenesen felszólítja a színészeket, járuljanak hozzá az előadáshoz saját problémáik kibeszélésével, s így mintegy szerzőtársakká avatjta őket.
A kötethez elfogulatlanul közeledő olvasót meghökkenti az egybegyűjtött darabok formai és tematikai gazdasága, a színműírói eszközök sokfélesége, a modern moralitásjátéktól a bohózatközeli komédiáig terjedő skála. E sokféleséget mégis összefogja a közös hangütés: valamiféle - groteszk felhangoktól sem mentes - melankólikus derű. E közös hangütés ott rezeg az egymástól olyannyira eltérő regiszterekben; a címadó Csütörtökünnep evilági öregasszonyainak reszketeg hangjában, az Akárki teatrum mundit idéző, túlvilágról szóló párbeszédeiben és a Pastorale, e nem egészen felhőtlen "könnyed nyári játék ironikus dialógusaiban.
Íme, itt egy drámaíró. Kortársunk: Úgy hívják: Thuróczy Katalin. Vissza