A kilábalás forgatókönyve

Előszó

A mai magyar társadalom semmilyen tekintetben, úgyszólván nyomokban sem hasonlít a rendszerváltáskori társadalomra. A politikai rendszer, amelyik ezt a társadalmat becsapja és tönkreteszi, ugyanakkor lényegében véve ugyanolyan, mint amilyennek akkor az ellentétes, illetve rejtett vagy azóta kiderült aljas szándékokkal asztalhoz ült politikai elit, valódi felhatalmazás nélkül létrehozta. A társadalom és a politikai rendszere a legnagyobb mértékben el van idegenedve egymástól. A legerősebb tárgyalófél, a régi hatalom, a pártvezetés célja a hatalom más formában való megőrzése, gyenge és látszatszerű változások bevezetése volt. A vele szemben tárgyaló értelmiségi csoportok, amelyek részben már akkor párttá szerveződtek - és már csak ezért is szemben álltak egymással -, megosztottak lettek, gyökeresen ellentétes célokért tárgyaltak. A legnagyobb publicitású SZDSZ-ről pedig akkor még nem is derült ki, hogy a pártközpont szövetségese, és liberalizmusba rejtett izraeli és cionista törekvések magyarellenes képviselője. Nagy mentorukkal, Aczél Györggyel együtt a magyarországi zsidó hegemónia megtartására, teljessé tételére törekedtek. Elsősorban a médiumok irányításának, szerkesztésének kezükben tartásán és további elözönlésén szorgoskodtak. Az amerikai követség őket támogatta. Így természetesen csak egy felemás rendszer jöhetett létre, amelyben nincs sem rugalmasság, sem erő, akarat a társadalmi változások követelésére, a nép valódi érdekeinek figyelembevételére, az idegen nyomások kivédésére. A kiküzdött szabad választás után létrejött Országgyűlésnek és kormányának nem volt valódi ereje, erősen megosztott volt belülről is, és a hatalom fokozatosan csúszott át az erős pénzcsoportok, a külföldi tőke és a nemzetközi zsidóság érdekeit közvetítő IMF és a Világbank, a bankárkaszt és azok magyarországi képviselői kezébe. Vissza