Csui!...

Fülszöveg

Széchenyi Zsigmond pályája azt mutatja, hogyan magasodik egy szenvedély hivatássá, mondanivalóvá, könyvek kimeríthetetlen forrásává. Ő maga írja ezt meg nemrég, Ahogy elkezdődött című "vadász-emlékiratában", felidézve a gyerekkor első puskáját, az első zsákmányt, a régi fürdőházban berendezett madár-múzeumot, majd a vadászszenvedély növekedését, a mind rangosabb és rangosabb zsákmányt, az első őzet, az első szarvasbikát... A többiről már beszámolt régebbi, de ma is eleven és izgalmas könyveiben: távoli földrészek vadjairól és vadászatairól hozott híreket, beszámolókat haza.
A puszta vadászszenvedély is érdekes útikönyveket szülhet; Széchenyi azonban többet akar adni ennél: írói eszközökkel életszerűen megjeleníteni azt, ami vele történt, odavinni bennünket a biztos kezű leírás, az árnyalt stílus segítségével, ahol ő járt, mintegy szemlélőjévé tenni a vadászat sikerének és kudarcának, nehézségeinek és izgalmának; de közben arról sem feledkezik meg, hogy a világ nemcsak vadászból és elejtendő vadból áll, hanem különféle emberekből, tájakból, a történelem változásaiból is; és főként nem feledkezik meg arról, hogy a vadászat elveszti nemességét, puszta öléssé válik az íratlan vadászetika, a kellő áhítat és a természet lelkes, már-már tudósi szeretete, ismerete nélkül.
A Csui!... volt Széchenyi Zsigmond első könyve. Színhelye ennek is Afrika, az az Afrika, amely idestova már a múlté; történelmi helyzete azóta óriásit változott és egyre változik, vadjai mindinkább a védett területekre szorulnak. A Csui!... még bepillantást nyújt az ősi állapotokba, az elefántvadászat megpróbáltatásaiba, sorai közül még kihallatszik a bivalycsorda dübörgése, az oroszlán éjszakai ordítása. Afrika ugyan megváltozott, de az a kép, amit a könyv nyújt, ma is eleven, s a vadászkalandok izgalmát és szívdobogását nem fojtotta el az idő. Vissza