Sírig tartsd a pofád I-II. (aláírt példány)

Fülszöveg

Első rész:
Bőrlábú: Ez a könyv újabb ló lesz a tömeg alá a hosszúhajúak ellen, éppen úgy, mint az Abbázia-galeri ügye vagy a Halálfejesek című film. Lesz egy nagyon vékony réteg, amelyik elgondolkozik rajta, de a többség még jobban gyűlöl majd bennünket. Nekem ugyan nem hiányzott soha, hogy elismerjenek. Gondoljanak még piszkosabbnak, még szemetebbnek. Annál boldogabb leszek.
Patkány: Sokan lesznek olyanok, akik hülyeségnek tartják az egészet. Egyszerűen nem hiszik el. Aki meg elhiszi, az magában tartja. Mit tudnának csinálni? Küldenek száz forintot postán?
Zord Khán: Engem speciál nem érdekel ez a könyv. Sem ez, sem más, és nem is fűzök hozzá illúziókat, hogy megjelenik-e vagy nem jelenik meg. Az effajta ifjúságot úgy mérik fel erkölcsileg, hogy a társadalom legelvetemültebb része, de tulajdonképpen nem tudnak róluk semmit. Nekem ez a történet csak rossz emléket táplál, és azt hiszem, így vannak vele a többiek is. Nincs rá kilátás, hogy jobb legyen. Azoknak, akiknek mondana valamit, úgyse kerül kezükbe ez a könyv, már csak azért sem, mert az a réteg egyáltalán nem olvas.
Második rész:
Bőrlábú: Az egykori bálványok mind ledőltek. Nincs a fiataloknak egy példaképe, eszményképe. Nincs, akit utánoz. Nincs, akire felnéz.
Patkány: Elfogadtak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Nem vagyunk már értéktelen emberek. A Zord Khánra ugyanúgy szükség van, mint rám. A társadalomban. Hogy a munkája mellett mit csinál, az a magánügye.
Zord Khán: Tudom, hogy nem jegyzik azt az értéket, amit én kiragadtam az életből, de nekem érték volt. Én ezzel mértem. Nekem alumínium bögre jutott, nem érdekes, de belemerítettem. A sűrűjébe. Kész. Vissza