Koffán Károly

Előszó

Koffán Károly műtermét hiába is keresnénk holmi utcanév, s házszám alapján és valamilyen négy fal közé szorított, szűk helyiség megszokott kellékeinek fölsorolásával is bajos lenne az olvasó képzeletébe varázsolni. Igazi műhelye ugyanis egy másik dimenzióban található, amely időt és teret fog össze. Ez aztán már tágasabb spácium! Az idő műhelyében az emlékek föltámadnak, alakot öltenek. Emberek, arcok, események, háború, történelem: emberek, madarak, arcok, kezek tűnnek elő az időből. Az idő. 1909 október 17-én kezdődnék, ekkor született Koffán Károly. De ahogy életútján elindul, eszmél, tanul, keres /mint mindenki más/ és ahogy rátalál /mint kevesen/ kifejező eszközére, ennek a mérhetetlen műhelynek a határai távolodni kezdenek, mind mélyebbre süllyednek a múltban és valahol a kezdeteknél állapodnak meg, ahol az ember /mint Aragon mondta/ "a fiatal Európa bölényeit karcolta a barlangok falára" - valahol arrafelé, ahol megszületett a rajz. A tér? Meddig terjed egy magyar művész műhelye a térben? A hazai mesterség látóhatáráig? Vagy valamivel szélesebb, európai esztétikai horizontig? Vagy talán még tovább? Kiterjed mindenhová, ahol az ember ugyanazzal a mozdulattal görnyed a kapanyél fölé, ugyanazzal az éhséggel kanalazza a tányér levest, ugyanazzal a gyásszal hajol a halott madár fölé, mindenhová, ahol ugyanaz a fintor torzítja el arcát a kínzó emlékektől? Vissza