Várak, kastélyok, templomok 2009. június

Előszó

Kedves Olvasóink!
A minap kommandósok törtek rá lakásomra, téves riasztás miatt. A nekem szegezett fegyverek és a maszkok mögül fenyegető tekintetek sűrűjében érveim sehogy nem találtak utat hozzájuk. Néhány percig csak egy veszélyes elkövető voltam. Hogy mit vétettem, magam sem tudom, de miután tisztáztuk, hogy nem engem keresnek, az urak csalódottan elvonultak és az egyikük még elnézést is kért.
Utólag sokat gondolkodtam rajta, mi a legokosabb viselkedés ilyenkor? Ebben a szorult helyzetben az ember kevésbé tud mérlegelni, inkább ösztönszerűen cselekszik.
Mindezt azért írom le, mert gyakran esünk abba a hibába, hogy olyan döntéseket, viselkedésmódokat kérünk számon a régmúlt szereplőitől, amelyeket akkor és ott nem hozhattak meg, nem vállalhattak fel. Meg tudjuk-e helyesen ítélni ekkora távlatból, hogy a brassói Fellegvár 1849-es védelmét irányító katonai vezető mikor dönt okosan? Ha szembeszáll a hatalmas túlerőben lévő cári csapatokkal, vagy honvédjei életét menti és hajlandó tárgyalni a megadásról?
Persze sokkal vidámabb témákról is olvashatnak nyári lapszámunk oldalain. Ellátogatunk Nápolyba Árpád-házi Mária nyomdokain, megismerkedünk egy angliai kisváros lenyűgöző építészeti örökségével és felfedünk egy olyan titkot is, amiről még kevesen tudhatnak: elkalauzoljuk Önöket Bikalra, ahol rohamos tempóban épül a maga nemében egyedülálló Reneszánsz Élménybirtok. Vissza