Csoportmódszerek az iskolában

Előszó

Valójában a társadalom tudatformáló ereje a természetes kiscsoportok közvetítésével érvényesül (családi, baráti, munkahelyi csoportok). A csoportban egyidejűleg jelen van a társadalmi és az egyéni hatás. Különböző céllal létrehozott csoportokon belül így a kettő közötti hatás igen jól tanulmányozható. A szociális rendszer képességei a személyes rendszer képességeitől függnek, de a csoportnak mint rendszernek, képességerősítő és hatásfokozó potenciálja van. A tudatformáló erő a csoporton belüli személyekkel való azonosulás útján érvényesül. Az adott személyek közvetítő funkciót töltenek be az egyén és a társadalom között. A különböző csoportokban szerzett tapasztalatainkat átvisszük más élethelyzeteinkre, más csoportokra. Alapmodellt jelent a családi helyzet, később az iskolai és munkahelyi csoportok. A csoportmódszer tehát ennek a spontán lejátszódó folyamatnak a későbbi felismerése és alkalmazása a társadalmi élet különböző területein. A csoportmódszer kibontakozását az 1920-as évektől, Kurt Lewin elméletének megalkotásától eredeztethetjük. A csoportjelenségek kutatása során felismerte, hogy a csoport hogyan és milyen nagy mértékben hat az egyénre. Eredményeit megpróbálta a gyakorlati célok megvalósításának szolgálatába állítani (meggyőzés, vezetőképzés, személyiségfejlesztés stb.). A csoportmódszer gyakorlatának kutatása az 1940-es években vett óriási lendületet, s a szociálpszichológiai kutatások egyik jelentős ágává vált. A társadalmi gyakorlat különböző változásai többnyire csoportszituációban zajlanak. Hatékonyságuk szempontjából igen lényeges a csoportdinamikai szabályszerűségek feltárása, ismerete. Vissza