Előszó
A szomszéd kastélyban három tündérboszorka lakik. Hogy milyenek a tündérboszorkák? Gyorsan elmesélem!
Kitti addig cuppog, amíg tele pocakkal el nem alszik a mamája mellén... És ilyenkor a csillagok huncutul kacsingatnak.
Alexandra a cica bajuszkáját cibálja. A cirmos prüszköl, Alexandra pedig kacag...És ilyenkor a Holdacskának tátva marad a szája ekkora jókedv hallatán.
Angelika mesél Kittinek és énekel Alexandrának... És ilyenkor a Napocska megáll az égen titokban, úgy hallgatódzik...
És ilyenkor Ancsa-anyunak könnyes lesz egy kicsit a szeme és odasúgja Pista-apunak: „Ugye milyen tündérek?"
Aztán egyszer csak Angelika belelép egy rajzszögbe az udvaron és sírva fakad...
Alexandra fut, hogy megvigasztalja a nővérkéjét. De a nagy igyekezetben összeakad a lábacskája és jaj! elesik. Persze, hogy nála is eltörik a mécses...
Kitti pedig felriad a kettőjük sírására és olyan hangerővel bömböl, hogy mindkét nővérét túlszárnyalja...
És ilyenkor Pisti-apu azt mondja Ancsa-anyunak: „Ezek három boszorkák.!"
Hát most tündérek vagy boszorkák? Egyik sem és mindkettő, tehát tündérboszorkák!
A másik várban Bandika és Ákos lakik, a két kis királyfi. Ők télennyáron egész áldott nap a sárkányokkal viaskodnak, kardoznak, mogyorófa vesszőznek. így gyakorolják a vitézi életet.
Este pedig Juli-anyu és Andris-apu alig győzik lemosni róluk a soksok sárkány-fújta füstöt, kormot.
Aztán itt lakik még Fecó lovag, akivel találós kérdéseket szoktunk feltenni egymásnak. Szőke-anyu és Bajszos-apu pedig azt gondolják, hogy „Nekünk van a legokosabb fiunk a világon!"
A Tiszán innen, de a Zagyván túl lakik Lilla hercegnő és Márton princ. Velük hintázni és énekelni lehet a legjobban.
Ők valamennyien a barátaim. Néha én megyek hozzájuk, máskor ők jönnek hozzám. Ilyenkor mindig mesélünk egymásnak valami érdekeset. Szívesen tanulunk egymástól egy-egy kedves dalt vagy verset.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal