Europa Nova (dedikált példány)

Fülszöveg

Európa Ház. Megyünk Európába. Ki ne ismerné az utóbbi másfél évtized politikai tolvajnyelvének lassan kiüresedő, egy idő után semmitmondó nyelvi formuláit? Mire a demokrata Nyugat kegyeskedett érdemben szóba állni velünk, úgyszólván bele is fáradtunk a lelkesedésbe. Úgy érkeztünk el - kizsigerelve és reményeinkben megtizedelve - az Európai Unió küszöbére, hogy hovatovább el is feledtük, honnan hová indultunk. Mégis micsoda különbség van unió s unió között! Ha a nyolcvanas években valaki azt mondja: "Kedves magyarok! Másodrendű európai polgárok, nettó befizetők lesztek, de Brüsszelbe és Strasbourgba küldhetitek a képviselőiteket" - ki ne csapott volna boldogan, gondolkodás nélkül a felajánlott, kifinomult tenyérbe? Az immár elodázhatatlan bővítés mégis felkészületlenül ért bennünket. Végeredményben nem tudtuk, miféle országokkal és népekkel - régiekkel és újakkal - kerülünk egy fedél alá az "új szövetségben". Csontos János nem nyugodott bele ebbe a gomolygó tudatlanságba. A Magyar Nemzet hétvégi magazinjában - a hazai sajtóban meglehetősen társtalanul - 2003 novembere és 2004 áprilisa között (vagyis az uniós belépés előtti végső órákban) sorra vette a huszonnégy tagállamot, amelyek immár társaink az Európai Unióban. Kisesszéi egyszerre szolgálnak könnyed ismeretterjesztés és gondolatébresztés gyanánt, nem nélkülözve a szubjektív hangvételt sem. Alliteráló címadású sorozatából kirajzolódik az ő kultúrélményekből és személyesen megtapasztalt Európája. Az új Európa: Europa Nova. Vissza