Előszó
Részlet a Csongor és Tünde c. műből:
ELSŐ FELVONÁS.
(Kert.)
(Középett magányosan virágzó tündérfa áll, alatta Mirígy kötözve űl. Csongor jő.)
CSONGOR.
Minden országot bejártam,...
Tovább
Előszó
Részlet a Csongor és Tünde c. műből:
ELSŐ FELVONÁS.
(Kert.)
(Középett magányosan virágzó tündérfa áll, alatta Mirígy kötözve űl. Csongor jő.)
CSONGOR.
Minden országot bejártam,
Minden messze tartományt,
S aki álmaimban él,
A dicsőt, az égi szépet
Semmi földön nem találtam.
Most mint elkapott levél,
Kit süvöltve hord a szél,
Nyugtalan vagyok magamban,
Örömemben, bánatomban,
S lelkem vágy szárnyára kél.
Ah, de mit látok? középen
Ott egy almatő virít,
Csillag, gyöngy és földi ágból,
Három ellenző világból,
Új jelenség, új csoda.
S aki ott kötözve űl,
A gonosz, kaján anyó,
Nénje tán a vén időnek,
Mint leláncolt fergeteg
Zsémbel és zúg; mint jelent ez?
Vén Mirígy -
MIRÍGY.
Ah, nagy szerencse
Elhagyott agg ősz fejemnek,
Csongor úrfi, hogy közelegsz.
Látod, mint vagyok lekötve,
Minden embertől kerűlve,
Félig éh, félig halott.
Vissza