Előszó
A jogi pálya, illetve az ezt megelőző egyetemi jogász képzés mindent összevetve folyamatos népszerűségnek örvend a magyar és általában az európai ifjúság körében. Ennek oka lehet a jogászok társadalmi elismertsége, (feltételezett) kedvező anyagi helyzete, érdekérvényesítő képessége, illetve az a felismerés, hogy egy jogállamban a legtöbb (de korántsem minden!) problémának van jogi megoldása.
A jogi diploma megszerzésének öröme azonban csak pillanatnyi, az ünneplés gyorsan véget ér, és fiatal jogászként egymagad állsz szemben a munkaerőpiaccal. Annak érdekében, hogy ez a találkozás ne ijesztő legyen, hanem mint a lehetőségek tárháza táruljon fel előtted, tenni kell - az egyetemi évek alatt. Az egyetem ugyanis neked is, mint minden hallgatónak, azt az időt biztosítja, hogy felkészülj arra, mihez kezdesz a diplomáddal.
Az érettségire készülő, továbbtanulás előtt álló diákoknak általában nincs semmiféle közvetlen tapasztalatuk, tudásuk a "jogról", ezért látatlanban döntenek akkor, amikor jogi egyetemre jelentkeznek. Ezt az információs árnyékot csak növeli, hogy idehaza a középiskolákban nincs jogi képzés. A magyar állam mint jogállam úgy minősíti érettnek polgárait, hogy semmiféle jogi tudást nem biztosít számukra. Ez nem jó; a társadalom megfelelő működése érdekében elvárható lenne az állami oktatástól, hogy ne csak a másodfokú egyenlet megoldó képletét, a periódusos rendszert, a szimbolista költészetet, a perzsa-görög háborúkat tanítsa meg ifjú polgárainak, hanem azt is, hogy mi az a szerződés, mi fán terem a kártérítési felelősség, mi is pontosan az ártatlanság vélelme (majd büntető eljárási jogból megtanulod, hogy nem is vélelem, még kevésbé az ártatlanságé), mire való a szavazati jog stb.
Vissza