Haszonkertészeti ismeretek és uradalmi gyakorlat a Dunántúlon és Nyugat-Magyarországon a XVII. század végétől a XIX. század közepéig

Előszó

Részlet:
CSOMA ZSIGMOND
HASZONKERTÉSZETI ISMERETEK ÉS URADALMI GYAKORLAT A DUNÁNTÚLON ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁGON A XVII. SZÁZAD VÉGÉTŐL A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉIG
Kertészek, kertek, uradalmak
A haszon- és díszkertek, mint az uradalmi kertészek feladatkörei nem határolódtak el, nem különültek el élesen egymástól. Mindegyikben el kellett látniuk a kertészeknek lehetőleg magas fokon feladataikat. Ezek a feladatok pedig speciális szaktudást, érdeklődést tételeztek fel. A kertek sem határolódtak ekkor még oly élesen el, mint azt ma gondolnánk. Pl. a Moson megyei, Nezsideri járás Gátha (Gattendorf) községében az angol kerthez gyümölcsös kert, veteményes kert, több üvegház és melegágy is tartozott a XIX. század első harmadában, de több levéltári példánk is ezt mutatja.
Az uradalmi kertészek száma a mohácsi tragédia után megszaporodott. Ez összefüggésben volt azzal, hogy a robotmunka minőségének elégtelensége miatt a bérmunkások számát növelni kellett. A majorságok munkaerő-szükségletüket a szőlőtermesztésben és az uradalmi kertművelésben csekély számú állandó alkalmazottal elégítették ki.2 A Lakompaki Uradalom kertészének fizetését ismerjük ebből a korból, ami 4 forint volt évente, és emellett ételt, italt és ruhát is kapott.3 A XVI. században a kertész alkalmazása azonban még nem volt általános, amire Takáts Sándor meggyőző példákat említ.4 A Rohonci Uradalom anabaptista kertészének 1635-ben, és a Kapuvári Uradalom kertészének fizetése 1690-ben két részből állt, egyrészt konvencióból (természetbeni fizetés), másrészt pedig készpénzből. Vissza