Csokonai Vitéz Mihály munkái

Előszó

Egy cseppet sem véletlen az, hogy a magyar remekírók közül az előszó írók közül az előszó írás szerepe Csokonai Vitéz Mihállyal kapcsolatban én nekem jutott. Az édesapám nagyon válogatós volt mindenben, a munkát kivéve. Válogatós volt mindenben, a munkát kivéve. Válogatós volt a remekírók irányában is. Izig-vérig klasszikus (ezt nem tudom magyarul kifejezni, osztályozottnak lehetne mondani, válogatottnak is, mégse találna) iskolázottságú, tanultságú és műveltségű ember volt. Ha mint mérnök embernek a számtan és mértan volt is a valóságos világa, a tágra nyílt lelke hajlandósága s az akkori iskolaképzés egyetemessége betekintést és bejárást biztosított neki, jóformán minden tudomány területére. Maga is foglalkozott versfaragással. Komoly és tréfás költeményei nem szégyelnék meg magukat, ha nyomdafesték ragadna is rájuk. Deákosság és érzelmesség vonulnak egybevegyülve végig rajtuk. Még ő az igazi magyar nyelvet, művészetet és költészetet inkább élvezni, mint művelni tudta. Magyar remekírókból kicsiny könyvtára volt. Az egy kéz ujján elszámolható versírók között ott volt Csokonai Vitéz Mihály. Nem a deákosságáért, hanem a magyarosságáért. Nem emlékszem, hogy deákos vagy más idegenes verseiből idézett volna előttünk. Csokonait a kedélye rokonságánál és annálfogva is minősítetten szerette, mert mind a ketten debreceni diákok voltak. Ez pedig bensőbb rokonság az egy vérből való származásnál is. Magában Debrecenben is van «helyi lélek» (genius loci), amit meghatározni igen sok szóval lehet; amint, hogy az életet hordó szerves vegyületek képlete mindig hosszú és bonyolult; hát még a kollégiumban milyen volt! Olyan volt az, mint valami nemes értelemben vett ragályos betegség, amit mérföldek távolságán keresztül megkapott a kis falusi gyermek, mikor már elhatározta vagy el lett határozva felőle, hogy a debreceni kollégiumba jön diáknak. Még el se indult a nagy útra, máris másként nézett, másként lépett, másként érzett. Vissza