Csokonai- és Lilla-emlékek Komárom megyében (dedikált példány)

Előszó

Irodalmi "műemlékeinek" a dolog természeténél fogva szerényebbek, mint építészeti emlékeink: egy nádtetős bogárhátú vályogház Bakonszegen, egy erdészház Válon, egy szerény udvarház Csesztvén vagy Niklán. Ezért maradtak meg talán jobban az idők viharában, mint a látványosabb és nagyobb szabású építészeti emlékek. Meg azért is, mert az irodalmi emlékek elpusztíthatatlanabbak: épületre sincs mindig szükségük: "anyaguk" a szó, bárhol megköt s a népi képzelet és emlékezet legendákat, anekdotákat épít. Így vallják például Almásneszmélyen is - ahogy sokfelé az országban -, hogy ott esett a pincesoron Csokonai híres története a hordóval meg a kálomista pappal, melyet Petőfi is megörökített versében.
Azt is őrzi a hagyomány, hogy 1802-ben személyesen is megfordult a városkában, s akkor adta át a hűtlenné lett kedvesnek miniatűr kiadású példányát A szépség ereje a bajnoki szíven című versének, melyet egyik barátja lakodalmára készített.
Talán ezzel akarta emlékeztetni a komáromi leányt - akkor már Lévai Istvánnét - szomorúan füstbe ment lakodalmukra.
Az "Elfelejthetetlen Angyalom"-nak dedikált példánya ma is megvan az Országos Széchényi Könyvtárban s elhihető, hogy személyesen adta át a költő. De ha nem így történt, a városkában így hiszik.
Ez a hit s a halhatatlan kedves sírja fönt a Dunára néző temetőkertben adták meg az alapot a városka Csokonai-kultuszának. Vissza

Fülszöveg

1931. március 27-én születtem Tokodon, Komárom megyében. Gimnáziumi tanulmányaimat Désen, majd Esztergomban végeztem. 1950-ben felvételt nyertem a szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol 19156-ban diplomát szereztem. A gyakorló orvosi éveket Egerben töltöttem, majd tanulmányokat folytattam a hallei Orvostudományi Egyetemen Grunke professzor mellett. Körzeti orvosként Felsőtárkányba (Heves megye), majd Ácsra, illetőleg Almásneszmélyre (Dunaalmás) kerültem. 1985-ben a debreceni Református Teológiai Akadémián lelkészi diplomát szereztem. fokozottabb irodalmi érdeklődésem Almásneszmélyen bontakozott ki, amikor rátaláltam Vajda Julianna és Végh Mihály házassági bejegyzésére, amelyben a menyasszonyt "Csokonai Vitéz Mihály Lillájának" jegyezte be az eskető lelkész, Barsi János. A hely szelleme a "genius-loci" volt reám hatással, amelynek eredményeképpen jelentettem meg 1968-ban "Csokonai-Lillája" c. könyvemet, amelyben a költő múzsájának, Vajda Juliannának Csokonaihoz fűződő érzelmeit vizsgáltam több éves kutatás tükrében. Almásneszmélyt szülőhazámnak vallom és kutatómunkámat tovább folytatom. 1967 óta taga vagyok a nagykőrösi Arany János Irodalmi Társaságnak, majd később a Magyar Orvos-Írók Körének, és a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek. 1977-ben a művelődésügyi miniszter a Szocialista Kultúráért c. kitüntetést adományozta részemre. 1980-ban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Ortutay Gyula Emlékérem-mel tüntetett ki. Vissza